Van úgy, hogy az ember elhúzna a rákba, olyan messzire, amilyen messzire csak lehet, pontosabban olyan helyre, ahol csak akkor találkozni emberrel, ha kifejeztten ez a szándék. Mert különben hosszú napokat lehet eltölteni anélkül, hogy belefutnánk a szomszédokba - mert nincsenek -, a többi turistába - mert nincsenek - vagy a falubeliekbe - mert nincs is falu.

Előny, ha mindezért nem kell Szibériáig menni, vagy vadállatok, mérges pókok és viperák lakta sivatagba. Szerencsére van ilyen hely a komforzónán belül is, például Finnországban. De hát mi van ott? Semmi. Csak erdő és tavak. Igen, de ennyi éppen elég, sőt talán ezzel sem lehet betelni. Akármennyi időt el lehet tölteni anélkül, hogy egy percet is unnánk.

Házikó és saját partszakasz, az intimszféra több száz négyzetkilométer

A mi kis mökkink Tapmerétől úgy 250 kilométerre északra volt Kannonkoski falutól pár kilométerre, Hiekkarannan Lomatban. A szállásadó néhány házikót üzemeltet, közülük csak a mienk volt lakott, ráadásul az utolsó napon a szállásadók is elmentek nyaralni, így ránk bízták a házikó bezárását, a kulcsot pedig csak az asztalon kellett hagyni - azért ez sokat elmond arról, mitől igazán élhető egy ország. Érdemes elmenni, és szétnézni, mert nincs ott semmi. 

Egy darabka semmi

Az ember ilyen környezetben önkételenül mélyebben kezdi venni a levegőt, annyira jól esik, hogy semmiféle társaság nem zavarja az intimszférát. Én egy tókerülő futást is beiktattam, és a 21 kilométer alatt csak két autóval találkoztam a mellékutakon. Sokaknak talán nehezen befogadható ez a táj, illetve ez az önmagában semmilyen környezet, hiszen nincsenek markáns hegyek és sziklák, mint Norvégiában, csak erdő, erdő és erdő. Valójában azonban kevés ennél megnyugtatóbb helyet lehet elképzelni. 

Tampere Rózsadombja

A finn kört érdemes Tamperéből indítani, ide a Ryanair repül heti kétszer, szerdán és vasárnap. Tampere - ahol szintén nincs semmi természetesen - Finnország második legnagyobb városa. Egy borzasztóan lepukkant gyárvárosból rekultiválták, mára kifejezetten kellemes kisvárossá vált, érdemes egy napot szánni rá. Aztán irány észak. 

Kettő a 180 ezer tó közül

Az út maga is nagyon szép, hiszen folyamatosan az erdőben vagy erdő mellett utazunk, egy-egy város érintésével. A tavak tükrén visszaverődő színek és formák megúnhatatlanok, a végén azonban ott lesz a mi tavunk is a mi tóparti kis kéglinkkel. A vidéki mökkikhez saját, fafűtéses szauna is dukál, szaunázás után pedig a saját verandánkon hűsölhetünk, de akár a saját tavunkba is beleugorhatunk. Kár, hogy haza kell menni.

Saját tó, saját köddel és egy idegen csónakossal

Bármerre is mökkizzünk, érdemes a környéken megnézni a turistautakat, sífutó utakat. A turistaösvények jóval vadregényesebbek, mint a mi megszokott ösvényeink, esetenként nagyon nehezen járhatóak, de megéri az erőfeszítést. A turisatautakkal ellentétben a sífutóútvonalak simák és könnyen járhatóak. Nagyon nehéz nem felkapni a futócipőt egy ilyen terepen, de azonnal át lehet érezni, miért is népszerű a sífutás az északi országokban.