A fapados légitársaságok utasokat rendszeresen semmibe vevő húzásai nyomán indul kezdeményezés egy fogyasztóvédelmi csomag létrehozására, amely persze nem csak a diszkontcégekre vonatkozik majd. A cél első körben egy olyan uniós etikai kódex elfogadtatása a légitársaságokkal és repterekkel, amely azokban a helyzetekben is védi az utasokat, amelyeket a jelenlegi uniós szabályozás nem képes kezelni. Az ötletgazda Ujhelyi István EP-képviselő, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság alelnöke, ő tolja majd az ügyet Brüsszelben. Mi pedig sok javaslattal támogatjuk. A Fapadosinfo mellett az Egek Ura blog és fogyasztóvédelmi szervezetek is erősítik a szakmai stábot, Várjuk olvasóinktól is a tapasztalatokat, javaslatokat.

A légi közlekedés hihetetlen fejlődésével mindenképpen nagyot nyertek az utasok, hiszen megfizethető áron elérhető Európa bármely szeglete, olyan városokba juhatunk el néhány óra alatt, amelyekről korábban még csak nem is hallottunk. Ma már szinte mindegy, hogy Debrecenbe szeretnénk elmenni vagy Londonba, és ez egyértelműen a diszkontcégek térnyerésének köszönhető.

Ám a profitkényszer és a piaci verseny folyamatos trükközésre készteti a légitársaságokat - nemcsak a fapadosokat egyébként. A hatályos uniós fogyasztóvédelmi szabályozás például világosan előírja, milyen előírásokat kell követniük a cégeknek, ám ezeket sok esetben nem vagy csak nyagyon nyögvenyelősen követik és tartják be, arra pedig nincs kapacitás, hogy a kötelezettségeiket be is tartassák a cégekkel. Az csak hab a tortán, hogy a fapados modell költséghatékony működését az utóbbi időben egy sor, rajtuk kívül eső ok rontotta - tipikusan ilyen a légi irányítók sztrájkja, amihez semmi köze a légicégeknek, mégis extra költséget jelent számukra a tömeges törlés.

És mit tehet ilyen esetben egy légitársaság? Ott spórol, ahol tud, arról gombol le akár filléreket, akiről tud. És ez az utas. A szabályokon belüli trükközés nyomán kell megfizetnie, hogy ne ültessék szét útitársaival, ne vegyék el a csomagját, ha nem akarja, de az utas fizeti meg annak az árát is, ha járattörlés vagy bármilyen probléma esetén magára hagyják.

A cél a fapados etikai kódexszel az, hogy legyen meghatározva, mi az alapvető kötelezettsége minden légitársaságnak. És a légitársaságok maguk vállalják, hogy betartják ezeket az alapvető szolgáltatásokat. Például ne fordulhasson elő olyan, hogy ha akármilyen ok miatt nem a célreptérre, hanem egy ahhoz közeli repülőtérre száll le a gép, akkor az utasok hosszú órákon át nem kapnak választ arra, hogyan is jutnak haza. Ne fordulhasson elő, hogy törlés esetén az utasok órákon át semmilyen tájékoztatást nem kapnak a járat pótlásáról. És még sorolhatnánk.

Fontos lenne, főleg a két ultra fapados cég szokásai miatt, hogy már foglalás előtt világos legyen, melyik cég mit ad az alapárú jegyért. Szétültet vagy sem, biztosan elveszik a kézipoggyászát vagy van esély, hogy ingyen felviheti a fedélzetre. Ha a cég alapból szétülteti az utasokat, ha nem lehet kisbőröndöt a fedélzetre vinni, akkor az utas - ha ezek neki fontosak - már a foglaláskor tudja, hogy valójában plusz többezer forinttal kell számolnia a jegyvásárlásnál. Elegedhetetlen az is, hogy a légitársaság pontosan tájékoztassa az utast minden változásról, legyen szó akár a csomagszabályokról, akár az ültetésről, ne lehessen sutyiban szigorítani.

Szintén a tájékoztatást kellene javítani akkor, ha jön a gond. Bármilyen probléma esetén - időjárás, műszaki gond, reptérzár - a légitársaság elsődleges feladata az, hogy megoldja azt, nem pedig az utas pátyolgatása. Ugyanakkor az sem várható el, hogy kétszáz ember várja a tájékoztatást, teljesen hiába. A reptéren nincs ott a légitársaság képviselője, akivel az utas találkozik, az a földi kiszolgáló, aki sokszor semmit sem tud semmiről, de igencsak húzna már haza. Az utas meg rohangálhat, mint a mérgezett egér. Elvárható lenne, hogy záros határidőn belül megtudja: mik a további lépések.

Van arra ma is előírás, hogy mit kell tennie a cégnek, ha törli a járatot, vagy ha kitérő reptéren kell landolnia. Utóbbinál például az utasokat kötelesek eljuttatni a céállomásra. Előfordulhat, hogy képtelenek, de a minimum az lenne, hogy tájékoztassák az utasokat arról, hogy szervezik ők a dolgot, vagy sűrű elnézéskérések közelette rábízzák ezt az utasokra, vállalva, hogy minden költségüket megtérítik. Törlésnél is alap lenne, hogy tájékoztatást adjanak: ők maguk gondoskodnak arról, hogy az utazásról nem lemondókat elviszik x napon belül (erről lehet vitatkozni, hogy mennyi az elvárható), vagy azt mondják, oldjátok meg - de ekkor fizetnek minden szállást és repjegyet, amit az utas magának intéz. Az is megengedhetetlen, hogy a légitársaságok akár fél évig is képesek húzni az utasoknak visszajáró pénzek, illetve az elismerten járó pénzbeli kártalanítások kifizetését,

Várjuk tehát az olvasók tapasztalatait és javaslatait, mit lehetne még utasszemmel szabályozni, ezeket is beépítenénk a kódex szövegtervezetébe. Fontos, hogy nem az alapvetően jól működő, utasok millióinak előnyös fapados modellt szeretnénk átalakítani és megszüntetni, hanem olyan kereteket szeretnénk, amelyeket a légitársaságok akár komolyabb ráfordítás nélkül is betarthatnak, az utasok pedig nyugodtabban kelhetnének útra.

A javaslatokat az alábbi címre lehet küldeni: fapados@ujhelyi.eu , de persze ha nekünk jön, az is jó. Kommentben is lehet róla vitatkozni persze alább. Augusztus közepén feltesszük egészen konkrét javaslatainkat is, lehet majd véleményezni őket, aztán a hónap végén a légitársaságok is megkapják őket, szeptemberben pedig már tárgyalás is lesz róluk Brüsszelben.