A vasút lehet szupermodern - itthon ilyen ugye nincs, úgyhogy ugorjunk -, lehet pont megfelelő - mint az elővárosi motorvonatok - .és lehet nosztalgikus. A nosztalgia-járatok két típusba sorolhatók, az egyik a méregdrága luxusutak faborítású kocsikkal és pingvinnek öltözött pincérekkel. A másik pedig a 9 órás Budapest-Belgrád zötyögés, melynek része a megismerkedés a magyar tanyavilág minden állomásával és megállóhelyével.

Azért keveredtünk ide, mert az egyik repülős célállomásunk belgrádi indulással 15, budapesti indulással pedig 80 euró volt, ami három fővel számolva tetemes különbség a fapados turistának. Behúztuk Belgrádot, mondván, nézzünk is körül, ám oda valahogy el is kellett jutni. Mivel visszafelé Budapestre érkeztünk olcsó jeggyel és senkink nem lakik Szabadka környékén, hogy levitt volna minket, maradt a vonat, ami csak újabb 15 euró. Vonatozni szeretünk, spóroltunk 150 eurót, indulás.

Már a jegy elmondott mindent arról, hogy mire számíthatunk: szigorúan papír alapú, kézzel kitöltött jegy. Vicces, hogy a rajz rajta egy elővárosi motorvonat, mintha a színvonalnak bármi köze lenne ehhez. Igen, lehet neten is venni, kár, hogy akkor a hároméves gyerekre is rászámol a rendszer egy félárú jegyet, pénztárnál megvéve pedig ingyen utazik a lurkó - nagyon ügyes. Szóval ha bárki megtette ezt az utat tíz-tizenöt évvel ezelőtt, az ne aggódjon, van ami nem változik.

Beograd special - tényleg az

A Bécs-Budapest-Belgrád járat neve hallatán Babits Mihály biztos csettintett volna egyet, és nagyjából ugyanannyit tartott volna az út 1937-ben, mint most - oké, 1968 óta két perccel rövidült a menetidő. Budapesttől majdnem kilenc óra: a vonatra dél előtt kicsivel szálltunk fel Kelenföldön és este háromnegyed kilenckor cihelődünk le Belgrádban, ebben benne volt a negyven perces késés is, aminek nagy részét a magyar oldalon szedtünk össze, Cegléden ácsorogva műszaki hiba miatt - utastájékoztatás nulla, de valóban nagyon büdös volt valami.

Eleve nem volt mindegy, mivel is menjünk: a Budapest-Belgrád vonaton ugyanis szerb kocsik járnak, a Bécs-Budapest-Belgrád Eurocityn pedig magyar vagonok. A szerb kocsikon nem kell meglepődni, ha tappancsos vécéket látunk - elvileg nemzetközin nem, de mert a derék szomszéd kocsikarbantartók épp sztrájkoltak és azt adták ki, amit össze tudtak tákolni ezekben a napokban, nem kockáztattunk, jó lesz a magyar nemzetközi kocsi.

Helyfoglalásért külön fizetni lúzerség lett volna, kevesen utaznak erre, így választhattunk a termes és a fülkés kocsi között. Ablak nem mozgatható, állíthatatlan a klíma is, de a villanyt legalább le lehet kapcsolni. Felszálláskor egy tétova külföldi hátizsákos megkérdezte, hogy ez már Budapest-e, mondtuk igen, itt a metró, tovább ne menjen. A kérdés nem volt hülyeség, hiszen Budapesten három helyen áll meg a vonat: Kelenföld, Budapest-Ferencváros és Kőbánya-Kispest, és ez pont így is szerepel a menetrendben. Hol szállna le az átlag turista? Hát nyilván Budapesten, elvégre mi a bánat az a Kelenföld, ki se tudja mondani, Kőbánya meg nyilván már a következő állomás. Szóval leszáll szerencsétlen Ferencvárosban, ahol semmi nincs, csak egy rohadó állomásépület, pár vágány, két unott bakter és egy nem a belvárosba vezető villamosvonal. Welcome in our metropolis.

A vonalon más mókák is vannak. Ez a vonat kerülő úton megy a magyar részen: Kecskemétig gyors, onnan viszont görbefa. Nem vicc, Kecskemét után az Eurocity vonat utasai megismerkedhetnek a magyar tanyavilág rejtelmeivel. Megállunk többek között Tajón és Harkakötönyben, a szerb oldalon meg mivel összeszedtünk félóra késést, mindenhol kitérőbe csaptak, hadd várjuk meg az ellenvonatot. De ez már tök mindegy volt, a Vajdaságban fél órákon át küzdött elképesztő 40-es sebességgel a vonat, s csak Belgrád közelébe érve érhettük el újra a 80-as csúcsot.

Eurocity vonat megállójában is tilos a dohányzás

A határ külön sztori: fél órát áll Kelebián a vonat, persze kinn a Schengen vége tábla, alaposnak kell lenni, aki jött már át Záhonynál vasúton, az nem csodálkozik semmin. De ugyanez a tökölés megvan Szabadkán is. Szóval én minden elhiszek, de egy gyakorlatilag tök üres vonaton - mert szinte csak gyakorló elmebetegek és vasútbuzik mennek ezzel - mit kell kétszer fél órát ellenőrizni, nem lehet egy füst alatt, közösen megoldani? Nem, mindegy.

A kiváló jegyárképzés miatt az intercity pótjegyet is meg kell venni belföldi utazásra, ami ugye nem játszik, ha elhagyjuk az országot, s nemzetközi jegyet veszünk. Ez valahol teljesen logikus, ezzel a kabotázs helyzeti előnyét lehet kibekkelni - különben mindenki a nemzetközi vonatokat használná belföldi utazásra, mert azok olcsóbbak. 

Kilenc óra utazást el lehet tölteni munkával is, csak konnektor nincs. Vagyis néhol egy-egy a folyosón, az is takarítógépekre, vagy működik vagy nem, a feszültség ingadozik, ha a vonat lassít, nincs delej. Az első osztályon van normális konnektor, meg a vécében is, persze ott senki nem hagy semmit, csak amit muszáj.

Tavaly év végén a kormány megállapodást írt alá a Budapest-Kelebia-Belgrád vonal felújítására - a pénzt kínai befektetők adnák. Az ígéretek szerint a mostani nyolc órás menetidő így bő két és fél órásra csökkenne. Ha megvalósul - amire azért nem vennénk mérget - bizonyára vége lesz a csak vasútbuznyákoknak mókás tanyasi eurocityzésnek.

A belgrádi reptérről, illetve az ottani fapados trükkökről majd egy következő posztban.