Télen bőven tízezer alatt is elvisz a fapados Barcelonába, a szállás is olcsó, a reptéri bejutás is filléres, az idő is jó, mi kell még? A híres látnivalóknak megkérik az árát, de a helyiek törzshelyein a kaja is megfizethető és kihagyhatatlan. Mentünk, láttuk, visszamennénk.

Három-négy nap arra jó Barcelonában, hogy még visszajöjjünk a többi miatt, ami kimaradt. Azt persze jól meg kell választani, mikor utazunk, a repjegyek ugyanis jellemzően a megfizethetetlen kategóriát súrolják. Nyáron eleve felejtős, hiszen a derék katalánok is inkább elhúznak a 40 fokból hűsölni valamelyik kismadárral fémjelzett szigetre, így mi sem bírnánk ki a városban, arról nem beszélve, hogy gyakran 30 ezer forint alatt nem is úsznánk meg az odautat.

Az év elején azonban meg lehetett csípni egészen elfogadható, hét-nyolcezres jegyeket, amit már érdemes lefoglalni - összeszorított fogakkal akár tízezer fölött sem számít hübrisznek a foglalás. A városba Wizz és Ryan is repül, így jól ki lehet sakkozni a túrát. A legolcsóbb a hétközbeni menet lenne, hiszen a repjegyek hétvégén mindig drágábbak. Szerencsére a Wizz reggel repül, a Ryanair délután, célszerű őket kombinálni, mi péntek-vasárnap viszonylatban tettük meg - így csak egy napot kell kivenni szabinak és van két és fél napunk a városra.

Barcelonában a fapadosokat is csőre rakják, úgyhogy azonnal a terminálban lehetünk, mint az urak. A reptér hatalmas, akár tíz percig is eltarthat, mire egyik végéből a másikba vándorolunk. Ezt érdemes figyelembe venni, ha vonathoz sietünk. Vonat. A legolcsóbban úgy lehet bejutni a városba, ha az automatából 2 zónás jegyet tízes gyűjtőjegyben veszünk, így le lehet tudni az egész családnak a be és kijutást is. Az persze vicces, hogy ugyanazt a jegyet kell többször bedugni a beengedéskor - egyik bedugja, másik kiveszi, bedugja, harmadik kiveszi, így tovább. A jegy húsz euró, vagyis egy utazás két euró per fő, ha mind a tízet elhasználjuk - két utasnál ez persze nem opció. Lehet menni külön reptéri vonatjeggyel is, de az a duplája, fejenként négy. A vonat fél óránként jár, új, gyors, de a belső kijelző nekünk se oda, se vissza nem működött, s mivel az állomásokon se jól láthatóak a jelzések, könnyű rossz megállóban leszállni.

Noha van napijegy is, ha nem utazunk sokat, a városban is érdemes ezeket a gyűjtőjegyeket használni, az egy zónás tízes tíz euró, s egy jegyhasználattal átszállni is lehet. Egy pecsételés egy órán át érvényes, ez idő alatt metróról buszra is átszállhatunk.

A mit nézzünk meg listán persze első helyen szerepelt az ezer éve épülő Sagrada Familia és a Güell park. Hosszú sorállásra kell számítani, de legalább halad. A SF-ba alapból 15 euró a beugró, de lehet kombi jegyeket venni. Templom és torony 19, templom és Gaudi ház 18,50. Kár kihagyni a tornyozást - fölfelé lifttel megyünk, lefelé lehet jönni gyalog vagy lifttel, utóbbi a mókásabb nyilván. Egész Barcelonát meg lehet kukkolni a kis toronyablakokból.  Ez a mi görbe utcákhoz szokott szemünknek nagyon érdekes látvány, hiszen a várost szinte vonalzóval tervezték, nem véletlen, hogy olyan utcanevek vannak, mint Paral-lel és Diagonal. A Gaudi házas kombót aznap, legfeljebb másnap tízig meg kell ejteni, különben bukjuk.

A nonfiguratív díszítésű üvegablakok, a futurista és historizáló stílus a középkori elemekkel érdekesen keveredik, nem biztos, hogy általános lesz a rajongás a templom egyes darabjai iránt, összességében viszont lenyűgöző látványt nyújt.

A Güell park egy kis Gaudi tobzódás, a városképet meghatározó építész remekei azonban sajnos nem élvezhetők maradéktalanul a nagy tömeg miatt. Gyakorlatilag minden mozaik, szobor és beülő mellett vigyorgó lányok szelfiznek vagy fotóztatják magukat. A beugró nyolc euró, a látogatókat a külső, még ingyenes részről félórás szakaszokban eresztik a belső kertbe. Ha valaki kifut a maga etapjából, vehet új jegyet. A parkban végig iszonyú hangosan ordítoznak a madarak, pontosabban a papagájok. Ezek vad madarak, nem jönnek közel, inkább a lombkoronában vagy a pálmafák leveleinek tövében üvöltöznek egymással.

Kár kihagyni az olimpiai dombot, ahová célszerű a Paral-lelről induló siklóval menni. Most épp felújítják és különbusz visz föl a dombra - sima jeggyel használható. Onnan kabinos visz még feljebb, külön díjazás mellett, mi ezt kihagytuk. Egy másik kabinossal a tengeröböl felett kúszhatunk át egy benyúló földnyelvre, gyönyörű, de drága.

A domb tökéletes helyszín egy kis futáshoz, kisebb szintekkel, az igazán kemény arcok persze busz vagy felvonó helyett eleve fel is szaladhatnak. Sétával a domb túloldalára lehet lejutni a piros metró vonalához, menet közben egy szökőkutakkal díszített, mázas csempékből kirakott lépcsősort is megtekinthetünk egy rakás papagájjal együtt. Itt található a Nemzeti Katalán Múzeum, de a domb ad helyet a Míró múzeumnak is. Aki még nem látott élőben Mírót, az mindenképp nézze meg. A szürrealisták közül ő volt az egyetlen, aki sosem dolgozott beszívva.

Vasárnap reggeli futáshoz a Parc de la Ciutadellát választottuk, tökéletes hely, ott van többek között a katalán parlament, tavacskák, pálmafák, lépcsőzéshez egy nagy emlékmű.

Vasárnap ingyenes a helyiek egyik kedvenc kirándulóhelye, a Labirintus park (Parc del Laberint - Mundet metróállomás közelében), egyébként is csak 2,23 euró (nem tudjuk, hogy jött ki) A park viszonylag nagy, inkább erdős, tavacskákkal, medencékkel műromokkal. És a labirintussal, ami sövényből van kirakva vagy kinevelve, buli sok zsákutcázás után bejutni a közepére. Ne lepődjünk meg, ha több fotózkodó menyasszony is az utunkba kerül.

A szállások télen megfizethetőek, a mi 5 fős apartmanunk fejenként 12 ezer forint volt a két éjszakára, tehát 30 ezerből kijött a repjegy, a reptéri bejutás és a szállás - innentől minden opcionális volt, persze bizonyo belépőjegyeken kár spórolni. Hűvös időt kifogva többször melegünk volt a verőfényes, 10 fok körüli délutánokon.

Nekünk ennyi fért bele, plusz egy kis piacozás, séta a Ramblán, könnyű ebéd. Ne puccos kajáldákba menjünk, inkább keressünk olyat, ahová a helyiek járnak - hangulatosabb és nem is kerül annyiba. A mi választásuk egy nyugdíjas nékik által felülreprezentált étterem volt, ahol a vendégek az ebéd mellé lecsurgattak egy kis pezsgőt is a bor mellé. Négy főnek étel, ital 40 euróért. Ide még visszajövünk.