Mókás, amikor fapados utas kipróbálja az év légitársaságát és élvezi, amikor ellátást kap a gépen. Még akkor is, ha csak 25 percet repül a Kanári-szigetek között. A Bintert több ok miatt is érdemes kipróbálni, s nem is bír különösebb jelentőséggel, hogy momentán 2014-ben ez a cég kapott valami díjat. Fontosabb, hogy 39 eurótól reptet a legkisebb szigetekre is, oda, ahova más nem jut el.
Szóval 2014-ben a legtutibb légitársasága a Binter Canarias volt. Nem ismerős? Annyira nem meglepő. A társaság egy spanyol bázisú vállalat, amely közlekedik belföldi és nemzetközi viszonylatban egyaránt - megy Lisszabonba, Madeirára, Marakeshbe vagy akár Dakarba, de nagyrészt a Kanári-szigetek között szolgáltat. Mi Gran Canariáról (Las Palmas) repültünk Tenerifére. Szóval ez az egyik érv, ami miatt érdemes kipróbálni. Olyan eldugott szigetekre is jár, ahová más társaságok nem (La Palma, El Hierro), mivel azok nem tudnak leszállni a böszme bálnáikkal, ellenben a Binter kis gépei abszolválják a feladatot.
Igen, hajóval is lehet közlekedni, de tovább tart, ráadásul nekünk a reptér volt közelebb. Meg hát mekkora poén már egy félórás repülőút, nem? A repülőjegy ára első blikkre nagyon jó üzletnek tűnik, 21 euró, hát könyörgöm, szinte ingyen van. Kár, hogy majdnem ekkora költség a mindenfajta díj és egyéb fizetnivaló. Ezeket javarészt a nem spanyol állampolgároknak kell megfizetniük, helyieknek úgy megy ez, mint egy távolsági buszra jegyet venni. Szóval a teljes költség közelíti az negyvenet. Így már persze árban mindegy, hogy hajó vagy repülő, de lásd a fenti érvet.
A tömeg miatt nem kell aggódni, a reptéren, külön rész van fenntartva a kis helyi járatoknak, vagyis külön szeku, csomagfeladás és becsekkolás működik. Vagyis biztosan nem áll majd a sorban előttünk két jumbóra való turista. Az a csapat mondjuk érdekes volt, amelyik a szomszéd sorban tervezett feladni annyi cuccot bedobozolva, ami egy háromszobás lakás berendezésére is elég lett volna. Kényelmes beslattyogás, az ablakból látni, mikor landol a gép, kapkodni nem kell, Tenerife ott marad, ahol volt.
A gépre 72 utas fér, a sztyuvik nem idegeskedtek, úgyhogy nem sikerült időben indulni, sebaj, ez szemmel láthatóan senkit sem izgatott. Felszállás. A lányok szinte azonnal tolni kezdik a talicskát, ahogy fel bírnak állni. Mondjuk nem csoda, 20 perc alatt le kell tudni mindent. Csoki, víz, szalvéta. Sajtos zsömlére nem is lenne idő, aki meg ennyi idő alatt hal éhen, meg is érdemli. Valamit viszont adni kell, elvégre ez hagyományos légitársaság.
A foglalásnál kicsit fárasztó, hogy azonnal be kell írni minden utas adatát, útlevélszám, efféle. Annak fényében persze ez érthető, hogy így kiderül, ki minősül rezidensnek és ki külföldinek. Akikről még le lehet gombolni egy adag díjat. De a lényeg az, hogy az alacsony repülési magasság miatt a szigetek minden szépsége jól látszik, az egész olyan, mint egy sétarepülés. Nincs helyleosztás, mindenki oda ül, ahova akar, vagy tud, érdemes hamar felszállni és foglalni egy vonzó ablakot.
Utolsó kommentek