Szombaton leszállt a Ryanair utolsó idei járata Velencéből. Tök tele volt, ahogy kell, de nyilván nem érte meg télre üzemeltetni. Belebukott már az útvonalba szegény SkyEurope, aztán a Wizz Air is. De Velence bármikor nagyon vonzó, mit tehet, aki repülő hiányában is szívesen elugrana pár napra?

Megvan az, hogy végre elvonulnál valami nagyon zsír helyre, ahol melegebb van mint itthon, ahol nem akadsz folyton ismerősbe, sőt lehetőség szerint magyar szót se hallasz? Nos, Velencére az eleje igaz, a vége nem, a múlt héten is 10 percenként botlottunk nem épp hangtompítóval kommunikáló honfitársainkba. De ettől még a város zseniális, egyszer látni kell, mi bírjuk többször is.

A vaporettómentes Canal Grande a sztrájk napján

Velence nagyjából a kocsihatáron mozog. Van akinek megéri odáig autóval menni, van akinek nem. Van aki szívesen vezet Közép-Magyarországról nagyjából 6 órát, van aki nem. Ha csak ketten megyünk bucimacival, akkor drága is a kocsi per fő, ugorjunk.

Van a buszos megoldás. Heti háromszor megy, a Volánbusz árul rá jegyet, éjjel közlekedik. Ami költséghatékony, de reggel 6.15-kor ledobnak róla Tronchettoban, a nagy parkolónál, a busz megy tovább Firenzébe. Olcsónak olcsó, retúrban időben foglalva kihozható nem módosítható és nem visszatérítős jeggyel akár 10 ezer forint körül, de nem mindenki bírja az éjjeli zötykölődést sok horkoló és lábszagú utastárs mellett, meg az se zsír, amikor hajnalok hajnalán hulla fáradtan kezdheti a városnézést az ember. De egy éjszaka szállást meg lehet vele spórolni.

Éjjel vonat is van Bécsből. Hálókocsi, fekvőhely, minden, 49 eurótól indulnak. Ami persze egy 6 fekvőhelyes kusett, ahol nagyon kis helyen vagyunk összezárva másokkal, egyszerre nem hogy öltözni, de szinte fingani se lehet. Arra ne számítsunk, hogy nem lesz tele, majd félig üres fülkét kapunk. Sima ülőhely van 39 euróért is, a vonat fülkés, ha pofátlanok vagyunk és elfekszünk keresztben ketten, lehet, hogy nem jön be más, de lehet, hogy hatan kell dögleni egy fülkében egymás hegyén-hátán. Reggelre itt is érdekes illatfelhő terjeng, de a vonat olyan lassú és akkora kerülővel megy, hogy csak 8.30-ra ér oda, ami jó, kipihentebb az ember. 

Lehet még Bergamoba, vagy Malpensára repülni és onnan átvonatozni Velencébe, az olasz vasúton időben véve távolsági forgalomban sok a 29 eurós jegy. Ehhez, hogy anyagilag megérje, 6 ezer forint alatti repjegyet illik levadászni, ami pont ezekre a célállomásokra nem is nagy ördöngősség. Lehet, sőt érdemes még Pisával kombinálni, az a járat megmaradt télre is. Mi is vonattal mentünk odafelé, vissza repülővel, jó játék.

Velencében a szállás nagyon drága, aki a Lidón lakik kinn, jobb árakat talál, vagy a szárazföld irányában, Mestrében is fele árak vannak. Persze onnan buszozni kell 15-20 percet, nem a csatornákra néz az ablak, valamit valamiért. Nekünk sikerült beleszaladnunk egy jókora közlekedési sztrájkba, nem jártak a vaporettók, a városi vízibuszok se, kivéve néhányat. Az elégséges szolgáltatást profin megoldották, a csak hajóval elérhető helyekre, a közeli és távoli szigetekre átkelőhajóként működtek a járatok, de a belvároson belül csak a reggeli és a délutáni csúcsban ment pár járat a nagy csatornán. 

Már azt hittük, örökre reszeltek a velencei, pontosabban trevisoi repülésnek, de hurrá, nem: jövő nyáron újra lesz heti két járata a Ryanairnek. De tényleg nem feltétlen érdemes addig várni egy kiruccanással,télen kevesebb a turista, élhetőbb a város, olcsóbbak a szállások