Kipróbáltuk az új londoni flybe járatot, tetszett. A Budapesten nemrég debütált légitársaság heti három járattal tolja Londont és tök olcsón sokkal kényelmesebb eljutást biztosít, mint a két ultrafapados. 

A kedvünk az induláskor majdnem elment az egész flybe-tól, mivel a tájékoztatás fogalmazzunk úgy, nem túl kifinomult. A foglalási visszaigazolásban írtak alapján próbáltunk online becsekkolni, de nem lehetett, ezért kénytelenek voltunk bőszen kutakodni az apróbetűkben. Végül eldugva megtaláltuk, hogy bizonyos reptereken még nem elérhető az onilne csekkin, Budapest természetesen éppen ilyen. Így kénytelenek voltunk fél órával hamarabb kimenni a reptérre és ez kellett is, 25 perces sor volt a csekkinnél. Ez igazi idegőrlő időpocséklás volt, nem is emlékszünk, hány éve kellett utoljára reptéri utasfelvétellel szerencsétlenkednünk csak kézipoggyászos utazásnál.

A szájhúzogatásnak ugyanakkor itt vége is lett - majdnem. A csekkin pultban ülő szorgos munkatárs ugyanis azt mondta, mínusz ötvenkor legyünk szívesek a kapuhoz fáradni. Mert a gép gyorsan ide fog érni. Hogy ő ezt honnan tudta (sehonnan) az mindegy, mindenesetre igyekeztünk ezt az információt a helyén kezelni. Jól is tettük, mert az utolsó híváskor a beszállítás még el sem kezdődött.

A fedélzeten viszont már egészen más volt az idáig meglehetősen idegesítő társaság megítélése. Az Embraer 195-ösön két ülés van csak egymás mellett, ezek ráadásul sokkal kényelmesebbek, mint a megszokott ultra fapadoséi. Minden irányban van hely, még egy felnőtt férfi (Guszti) is kényelmesen tud laptopot nyitni és dolgozni, ez sem a Wizz, sem a Ryanair gépein nem oldható meg. A személyzet kedvesen túlbuzgó, de nem szövegel folyton a fősztyuvi, mint a Ryanair gépeken.

Az utazás maga tehát sokkal kényelmesebb, mint a konkurenseknél, kérdés, mit tud a célreptér. A flybe ugyanis nem a fapadosok által bejáratott repterekre megy, hanem a Southendre, amelyet csak pár éve kezdtek el felfedezni a nagyobb gépeket üzemeltető légitársaságok, easyJeten és flybe-n kívül nincs is nagyon más. Érdekes, hogy már majdnem a Csatornába süllyed a gép, pár perccel a brit szárazföld elérése után landolunk a Londontól délkeletre fekvő pici reptéren.

E tulajdonsága miatt eleve szimpatikus. Nem kell hosszan kígyózó sorokba rendeződni az útlevélellenőrzésnél, mert jó eséllyel csak a mi gépünk szállt le. Nincs lökdösődés, tömegnyomor, nincs az az érzés, hogy állsz egy böszme hodályban, de egy szék sincs, hogy leülj. 

Londonba innen nem lehet ólcsójánoskodva bejutni, vagyis nincs filléres busz, csak vonat. Ha többen megyünk, és igénybe vesszük a csoportos vasúti kedvezményt (már három főtől él a groupsave), a vonatjegy Stratfordig, ami 45 perc, 8,60 font, a Liverpool Streetig 10,10. (Lutonba is ennyi, de csak a vasútállomásig, plusz a busz 2,20). Menő, hogy a vasútállomás a reptérrel szemben van, úri módon át lehet sétálni és fel lehet ülni a vonatra, amely 20 percenként megy. A géptől tehát egy perc séta az útlevélellenőrzés (összesen 6 pult van), onnan 1 perc a kijárat, ahonnan 1 perc a vasútállomás. Király.

A flybe-ra 28 eurótól lehet jegyet venni, ami kedvező. A csomagszabály a flybe-nál nagyon baráti, főleg összehasonlítva az október-novembertől a két ultránál életbe lépő szigorítással. Egy, a megszokottnál valamivel kisebb gurulós bőrönd felmehet kéziként, plusz egy kicsi, ami elfér az ülés alatt. Nincs az, hogy fizess, hogy felvihesd. Mivel egyelőre nincs sok utas,  a csomagok bőven elférnek.

Összességében nekünk bejött az új járat, ha lesz online csekkinjük Budapesten is, szívesebben repülünk majd velük, mint a hervasztóan ocsmány Lutonba vagy a kezelhetetlenül nagy és zsúfolt Stanstedre érkező Wizz, illetve Ryanair gépeivel.