Nem szeretjük az "ezt látni kell" típusú szövegeket, mert ez olyan, mintha mi fújnánk a passzát szelet, de van egy ország, amelynek természeti szépségeit egyszerűen csak szuperlatívuszokban lehet mérni. Teljesen bejárni egy kisebb vagyon, de egy kisebb csodakörre mi is beneveztünk.

A helyszín: Norvégia. Két városból tettünk egy-egy kört, Stavangerből egy kisebbet és Bergenből egy nagyobbat - utóbbiba most indult Budapestről olcsó járat. Valamelyest kötött volt a program, mert a bergeni félmaraton futóversenyt bővítettük ki, így a szombat délelőtti futás adott volt, az azt megelőző és azt követő két napon lehetett variálni. (Még mielőtt megkapjuk, hogy miért pont ezt és miért nem azt.)

Stavangerbe Gdanskból repültünk - erről Guszti ír majd részletesebben - az olajvárosban, vagyis a környéken volt másfél napunk autóval. Első nap csak kocsikáztunk a hegyek-fjordok között, aztán megaludtunk Jørpelandban, egy Stavangerhez közeli faluban.

Egy konkrét célpontunk volt itt, a Preikestolen, vagyis a Szószék szikla, a fjord fölé magasodó sziklatányér. Vagyis ez.

Autóval egy a hegy lábánál lévő turistacentrumig lehet elmenni, innen 4 kilométeres túra visz fel. Ez nekünk semmi, mondtuk magunkban, nem is értettük, miért írtak kétórás túraidőt fölfelé és lefelé egyaránt. Aztán megtudtuk. Csodás tájon, de elég sokat sziklafelszínen kellett menni, ami kisebb pihenőkkel nem is okoz hatalmas megerőltetést, ha az ember kondiban van. Ám április végén itt nagyjából 500 méteren volt a hóhatár, a cél pedig 600 méter felett van.

A rutinosak hágóvassal jöttek, meg bakancsra csatolható lánccal, rajtunk mezei túracipő volt, ami erdőben kiváló, a havas-jeges-sáros sziklákon cserébe annyira nem. Sebaj, ennél szebb túránk nem sok volt eddig.

Stavangerből repülővel mentünk Bergenbe, ami röhejesen hangzik, elvégre 200 kilométerre sincs, a repülőút 25 perc, de ha hozzátesszük, hogy a jegy busszal majdnem ugyanannyi lett volna, csak éppen öt és fél órán zötyögtünk volna, már nem is volt akkora hülyeség a kis SAS.  

Bergen az egyik legbájosabb város a hagyományőrző homlokzataival, dombjaival és erdei ösvényeivel. És a legcsapadékosabb is. Nem véletlen, hogy ha egy kicsit süt a nap, a fél város azonnal kiül valami teraszra. Nekünk mázlink volt, kifogtunk egy bivaly anticiklont.

Az esernyők városa után északnak fordultunk. Amikor a GPS szenvtelen hangon közölte: a körforgalomból hajts ki a második kijáraton és haladj tovább 100 kilométert, azért felröhögtünk. Az út messze nem volt azért unalmas. Egyrészt mert 200 méternél hosszabb egyenes csak az alagutakban volt, másrészt meg az ilyenek miatt:

Laknak is az ilyen tájakon, tényleg őrület.

Egészen Grodåsig mentünk, ami a változatosság kedvéért egy tóparton és nem fjord mentén fekszik. Ez mellesleg Európa legmélyebb tava, a Hornindalsvatnet, nem ügy amúgy, csak 523 méter mély. Innen egy köpésre van az egyik legcsodálatosabb fjord, vagy fjordvég. A régebben télen csak hajóval megközelíthető Geirangert az egyik legszebb norvég falunak nevezik, bár ennek sok értelme nincs ebben az országban, mert a tizedik legszebbtől is tátva marad a szánk.

A fjord egészen szűk, így a két oldalán szurdokszerűen magasodnak a hegyek, fantasztikus végighajózni rajta - turistahajók és kompok is viszik az utasokat. S itt-ott még laknak is a hegyoldalban. Mivel a faluba vezető, nekünk irányába eső út május közepéig lavinaveszély miatt le van zárva és a komp is csak egy nappal később indult be, hatalmas kerülővel, plusz két kompozással tudtunk csak odajutni. A fjordos hajókázásról gyártottunk gifet is.

Utolsó napunkra a csodás tájakon kocsikázás mellett egy vasútvonal maradt. Az eredetileg bezárásra ítélt, majd a turizmusra építve megmentett, Flåmból Myrdalba menő, mindössze húsz kilométeres szakaszt egy óra alatt teszi meg a vonat, ami megbocsátható, hiszen a tengerszintről 867 méterre csattog fel.

Oda-vissza is lehet menni, de Myrdalban az oslói fővonalba csatlakozik be a vonal, vagyis innen akár tovább is lehet száguldani.

Itt még tél van május közepéig, a változatosság kedvéért itt is le volt zárva pár hegyi út lavinaveszély miatt. El sem kezdtük sorolni, mi minden maradt ki Norvégiából, mert nagyjából az jönne ki, hogy három hét alatt nem úszható meg egy alapos országjárás. És akkor még az északi fényről szó sem esett, azért télen kell visszajönni.