Egy éve sincs, hogy itt a blogon bőszen ajánlgattuk Athént mint olcsó és ideális helyszínt hosszú hétvégére. Sajnos ez az ajánlat ma már nagyjából kuka, mert a görög kormány olyan megszorító intézkedéseket hozott, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy költségérzékeny turistaként anyázás nélkül tegyük túl magunkat a görög fővároson.

A város nagy része büdös, koszos, az építészete nagyrészt ocsmány, a maradékot nem volt kedvünk és ingerenciánk megkeresni, de kétségtelenül lehetne tetszetős épületeket is találni. A tereken minden eddiginél több a koldus, a hajléktalan, egyre többfelé átható húgyszag és szemét. Ezt az ember azért még hajlandó megbocsátani, ha mindezeken túl van némi látnivaló.

S Athénban van. Hiszen az ókori maradványok és emlékek látványa - ahogyan írtuk - megéri az erőfeszítést. A Parthenon, az Agora, a színházak mind egészen hangulatos, sajátos élményt adtak. Ezek az emlékek egyszerűen olyanok, hogy egyszer meg kell nézni őket. Ahogy a Colosseumot vagy az Eiffel-tornyot. Egyébiránt az éttermek megfizethetők, a kis giroszosok pesti áron pörögnek, szállás pedig található egész olcsón (balfogásunkról e tárgyban külön poszt is készül).

Kár, hogy az ókori városrészbe már gyakorlatilag egy kisebb széffel kell felmenni. Tavaly ősszel még 12 euróba került az a jegy, amellyel be lehetett járni az Akropoliszt, az Agorát, múzeumokat és gyakorlatilag mindent, ami csak a környéken található rom és miegymás. Ehhez képest most csak az Akropoliszra 20 euró a belépő, s minden más helyszínre külön kell jegyet venni. Csak összehasonlításképpen: a Louvre-ba 15 euró a jegy, az Uffizi képtárba pedig 25, és hát mindkét múzeumban sokkal többet lehet időzni.

Arról nem beszélve, hogy az Akropolisz az eddiginél is jobban, gyakorlatilag teljesen körbe van állványozva, daruzva. Vagyis 20 euóért a szerencsétlen turista kap egy építési területet. Ezért igazán nem érdemes sok ezer forintot kiadni, lentről ingyen nézve szebb.

Amúgy szinte az összes múzeumot elérte a brutális áremelés, a kormányzópárt szerint eddig volt túl olcsó. Legalább a görög munkanélkülieknek ingyenes, köszi, s novembertől márciusig fél árat alkalmaznak. 

A lehúzás másik része a reptérre jutás, ez is főleg a kocsival, fuvart vállaló ismerőssel nem rendelkező külföldieket érinti. A metró kivisz a reptérre, az utolsó előtti megállóig sima, 1,40-es jeggyel lehet használni. Ám a reptérre már speciális jegyet kell venni, ami évről évre drasztikusan drágul, most épp tíz euró (három főnek 24). Egy éve még nyolc volt, s már azt is irreálisan soknak éreztük egyetlen metrómegálló pluszért. A metrókocsik mondjuk újak, szép huzatúak még a székek, de ezért nem szerettünk volna hatszoros árat fizetni - ellenőrzés egyébként nincs.. (A busz olcsóbb, de kényelmetlenebb, lassabb, legutóbb a tengerpart felől érkezve álltunk rajta nyomorogva 40 percet)

A metrón most ki is zsebelték egyik útitársunkat. A forgatókönyv a szokásos volt: befelé menet irdatlan lökdösődés, az utascsere 15 másodperce alatt kirántották az övére rögzített kis táskából amit értek, s le is szálltak. Mivel a pénz és a személyi külön volt, csak a jogsit, taj-kártyát és egy bankkártyát vitték el.

Ha a személyi is ott lett volna, nem tudott volna hazajönni, hiszen a gépre nem engedték volna fel. Ennél nagyobb szívás bizonyosan nincs, úgyhogy érdemes külön tárolni az iratokat, hogy a zsebesek legrosszabb esetben is csak a cucc felét vigyék el, a személyi legyen inkább nehezebben előszedhető, de biztonságosabb helyen. Ha nagyon biztosra akarunk menni, vigyünk útlevelet is, így biztos nem ragadunk ott sehol.

Ha elviszik az iratainkat, mindenképp menjünk ki a reptérre, és tegyünk úgy, mintha lekéstük volna a gépet. Ilyenkor a következő járatra mentőáron (általában 7-80 euró) feltesznek, aztán lehet iratot pótolni a nagykövetségen. vagy konzulátuson. Alap, hogy fel legyen írva valahol a bankunk ügyfélszolgálatának száma, hogy azonnal le tudjuk tiltani a kártyánkat. Egy érintésese kártyával ugyanis azonnal, PIN-kód nélkül is tud vele a tolvaj költeni, márpedig most már Athénban is egyre több helyen álltak át a paypassos terminálokra.

(Hogy minek mentünk oda megint? Csak hazaút a szigetekről, rövid megálló. Lehet, pont a durva kontraszt miatt tűnt most Athén sokkal lehangolóbbnak.)