A görög szigetvilágról elsőre az olyan elturistásodott helyek jutnak az utazók eszébe, mint Rodosz, Kréta, Zakintosz vagy Korfu: szépek, szépek, de borzasztóan sok az ember, a városok büdösek és zajosak, sok mindent lehet, de a turistaközpontokban nyugodtan pihenni elég nehéz. Aki szereti a kék-fehér házikókat és a gyér növényzetű domboldalakat, de nem vágyik több ezer turista társaságára, azoknak érdemes a nagyok helyett inkább a kis szigeteket felkeresni. A Kükládok és a Dodakanészosz szigetcsoport tele van apró, a turisták által még nem átformált taggal, akár úgy is el lehet ide látogatni, hogy például előbbi kétségkívül legimpozánsabb tagját, Szantorinit kihagyjuk. Íme kilenc kicsi, de csúcs görög sziget.

Szifnosz

Szifnoszról már írtunk, egyik kedvencünk. A sziget belseje szokatlanul zöld – jó, görög tájhoz mérve – meredek hegyoldalak feszülnek egymásnak, a völgyekben pedig egy-egy ház, templom bújik meg a széltől védve. Az ormok tetején kicsi falvak, szélmalmok, a sziget csúcsán kopár sziklákon keresztülvezető út. Néhány falu, három benzinkút, friss kenyerek és zöldre festett ablakspaletták. Szifnoszra könnyű eljutni, Athén kikötőiből naponta több  hajó indul, elszakadni onnan viszont nagyon nehéz.

Szikinosz

Néhány százan lakják, vagyis a szállásadóval jó eséllyel össze fogunk futni a kisboltban, a boltossal pedig a tengerparton. Busz, étterem csak csúcsidőben van nyitva, ezt érdemes számításba venni, ha előszezonban megyünk. Ami egyébiránt nem akkora hülyeség, mert ezeket a szigeteket érdemes gyalog is bebarangolni – már amennyire lehet – s ezt nem igazán lehet 40 fokban élvezettel csinálni. A buszt idényen kívül egy sima ötajtós autó helyettesíti, és ha túl sok már az utas, a sofőr egyszerűen kétszer fordul, ha meg ez is kevés, átül a buszba. Több túraútvonal is van a szigeten, ám ezek nincsenek karbantartva, a legnagyobb sziklás dzsuva közepén egyszerűen felszívódik az út, erre jobb készülni. Szikinoszra Folegendroszról, vagy Ioszról célszerű áthajózni, de nincs minden nap járat.

Mikonosz

Ide jár fapados járat is, úgyhogy például Milanóból egyenesen ide is lehet röppenni easyJettel. Itt azért vannak turisták bőven, s ez a tény alaposan visszaveti a romantikafaktort. A város végében több szélmalom is áll egymás mellett, ezeket az utóbbi években szépen felújították, este igazán csodás látványt nyújtanak a mályva színű égbolttal a háttérben. Egy a tengerbe benyúló kis nyúlványon rengeteg étterem és kávézó várja a naplementét nézőket, gyalog néhol alig lehet elférni a kis betonjárdán: balra a székek, asztalok, jobbra a meredély és a tenger. Mikonosz épp a határán van a kellemetlen zsúfoltságnak, de szezonon kívül nagyon szerethető. És van pár szép és eldugott strandja is.

Mélosz

Tágas, kedves sziget, amely nem is nagyon tér el a tipikus görög tájtól, építészettől. Egyet kivéve. Van egy olyan strandja, ami sehol máshol nincs a világon – ezt még a fürdőzést annyira nem szeretőknek is érdemes megnézniük. A strand úgy néz ki, mintha egyetlen fehér kőből lenne kifaragva, a víz egy keskeny öbölben szinte teljesen nyugodt. A tengerbe így úri módon be lehet sétálni, az öbölből pedig ki lehet úszni a mélyebb vizekbe. A szinte teljesen egybefüggő fehér kövön körbe lehet sétálni a parton, miközben kisebb-nagyobb résekből kicsap a tajtékos víz. Igazi lánykérős helyszín.

Folegandrosz

Itt sincs ezek lakos, három település akad és gyönyörű túrautak. Aszfaltozott útból nincs több 15 kilométernél. A strandok jó részét csak kitartó sétával vagy túrával lehet elérni, de éppen ezért ki lehet fogni olyan öblöket, ahol alig van valaki. Több órát is el lehet tölteni úgy, hogy nem találkozunk emberrel, de ez nem párosul nomádkodással. A túrák után a szálláshelyekre visszatérve a legnagyobb faluban, Hórában egymást érik az éttermek, kávézók, fagyizók. A tradicionális görög ételek mellett – érdemes megkóstolni a helyi tésztaspecialitást, a matsatát, amelyet csirkével, nyúllal, kecskével is lehet kérni. Hóra felett érdemes felsétálni a hegy tetején ülő templomhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a sziklameredély szélére épített falura.

Parosz

A nagyobbak közé tartozó sziget, egész jelentős népességgel bír. A hegyekben megbúvó Lefkosz falut mindenképp érdemes bejárni. A központi teret, ahonnan remek kilátás nyílik az egész falura és tiszteletet parancsoló kéttornyú templomára, a gyerekek birtokolják: futkosna ide-oda a kicsik senki által nem zavarva. A faluba nem lehet autóval behajtani – csak a helyieknek – de két saroknál messzebb úgysem lehetne eljutni, a falu sikátorok hálózata. A főváros, Paroikia igazi pezsgő település, de a kikötőt leszámítva nem jellemző a zsúfoltság és a zaj.

Antiparosz

Parosz kistestvére, de mint a neve mutatja, a helyiek szándéka szerint semmi köze Paroszhoz Antiparosznak. A kicsike szigetre Paroszról visz át komp. Igazi nevezetessége egy cseppkőbarlang, amely lefelé terjeszkedik, több száz lépcső vezet végig a barlang látogatható részén. Sajnos a barlangot nagyon komoly rongálások érték, sok cseppkő össze van firkálva, tucatnyi torzó tanúskodik arról, hogy mennyi vandál vitt haza magával egy darabot.

Niszirosz

Rodosztól két szigetnyire fekszik ez a csodálatos sziget. Niszirosz közepén egy hatalmas kráter terül el, a vulkán ráadásul aktív, így a sziget jó részét kénes büdösség hatja át – ez persze egy vulkánszerető számára igazi pézsmaillat. A kalderába be is lehet menni, be lehet járni – csak a kijelölt úton. Érdemes Nisziroszon egy éjszakát eltölteni, a sziget ugyanis jellemzően egynapos túra a Kószról érkezőknek: délelőtt jönnek, este mennek. Vagyis ha itt maradunk, a reggel és az este jó része egészen békés és csendes lesz, ráadásul a vulkánt is meg lehet nézni még a tömegek érkezése előtt. Ez igazán páratlan élmény.

Tilosz

Niszirosz és Rodosz között fekszik Tilosz, amely kétségkívül az egyik legcsodálatosabb látványt nyújtja már a hajókból kibámuló utazók számára is. Jó példa ez arra, hogy akkor is érdemes kimenni a fedélzetre, ha épp fúj a szél és hideg van, a kikötőkbe érkezés, a sziklás partok melletti hajókázás rendkívül szép látványt nyújt. Tilosz a csupasz sziklára épült hófehér házaival harsány lila virágaival páratlan látványt nyújt, olyat, amelyet bizonyosan nem felejtünk el.