A Vörös-tenger csücskében fekvő Eilat télen is kellemes hely, nyári meleg, langyos tenger. Ám miközben mindent megtesznek a turisták kiszolgálásáért, vannak bosszantó hiányosságok. A cápákat és a rézbányát ugyanakkor meg kell nézni. A város egy komplett izraeli túra tökéletes befejezése lehet. Helyszíni útibeszámoló első rész.

Ha már annyit ajánlgattuk, persze hogy megcsíptük az ötezres jegyet a Ryanairnél és eljöttünk februárban Eilatba, ahol tegnap 32 fok volt. Tehát megoldható a téli nyár párezer forintért, nem kell ezért Balira menni. Persze itt is tél van, ami azt jelenti, hogy kevésbé szerencsés napokon csak húsz fok van és egyébként öt órakor kezd sötétedni. A Vörös-tenger 24 fokos, vagyis nem kell fókazsírral bekenni a testünket. Mivel a tenger itt elképesztően tiszta, kiválóan alkalmas könnyűbúvárkodásra, akár szippancs-kukkancs-tappancs felpattintása mellett, nulla előképzettséggel. Ahhoz meg elég a 24 fokos víz.

 Valójában persze nem vörös

Eilat önmagában nem nagy eresztés, a tenger és meleg időt leszámítva a város kevés látnivalót tartogat: szállodasor, átlagos külváros. Ezen olyasmikkel igyekeznek javítani, mint a város közepén kialakított szökőkút - a margiszigeti Zenélő kút nagyobb kiszerelésben -, amely esténként zenével, fényekkel negyedórás műsorral szórakoztat. Emellett a város szélén a víz alatti obszervatórium, vagyis hal- és cápabámulda, illetve a madárfigyelő park és botanikus kert nyújt lehetőséget a szórakozásra, ha már unjuk a homokon fetrengést.

Ez mondjuk egy városlátogatáshoz elég is. Csak van pár bosszantó dolog itt turistaszemmel. Pedig hihetetlenül kedves mindenki, akár a városban egy járókelő, akár egy pincér vagy szálloda személyzetről legyen szó, szóval ezzel nincs gond. De ha szeretnénk programot szervezni, akkor két választásunk van: vagy hagyjuk, hogy a szállodában ránk sózzanak valamilyen irreálisan drága utat, vagy elkezdjük felkutatni, mi hol van és hogy lehet odajutni. Mert itt nem divat, hogy prospektusok hegyeit szórják a turistára, sőt nincsenek is nagyon szervezett utak - amire itt építettek, az mind egyiptomi és jordániai út volt, amelyek most befuccsoltak. Ez azért furcsa, mert Jeruzsálemben két perc alatt lehet bármilyen túrát találni elfogadható áron.

Mondjad csak, Chris Rea, azt a nótát!

Szóval autót érdemes bérelni, mert még a város széli obszervatórium sem közelíthető meg gyalog - az országot drága bejárni azért, napi 150 kilométer fölött büntetődíjat kell fizetni. Busz persze jár, de angolul (latin betűkkel) csak elvétve van kiírva a menetrend vagy a megállók neve. Aztán van amit megtalálunk, van amit nem. A madárfigyelő park például állítólag díjnyertes és csodájára járnak világszerte, csak épp megtalálhatatlan. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az átlagnál jobban tájékozódunk, tudunk térképet olvasni és nem szoktunk látványosságokat nem találni.

A madárfigyelőt egy sólepárló és egy pálmaültetvény közé tette a térkép, ahol semmi sem volt. Utóbb rájöttünk, hol lehet - miután egy dombról lenézve beláttuk a környéket. Sok nem kellett volna, csak plusz három tábla, merre kell menni, milyen messze van. Ez annyira kevés ráfordítást igényel, ehhez képest sokkal többet költenek a turisták idecsábítására.

Hasonlóképpen bosszantó volt a botanikus kert elérése: busszal ki lehetne gurulni, úgy száz métert kell az elágazástól megtenni. Ha megállna a busz. Ám itt olyan hosszú a megálló, mint a 61E Rákosiszonyat és Keresztúr között. És úgy a háromnegyedénél van a leágazás a botanikus kerthez. A végállomás egy budaörsi bevásárlóközpont-gyűjtőnél van, onnan kell visszagyalogolni egy ipari negyeden. Az hab a tortán, hogy a kert honlapja csak héberül érhető el, így a nyitva tartás is csak a számok alapján sillabizálható ki - de az is a nyári nyitva tartás.

Mindazonáltal ha megtaláljuk, amit nézni érdemes, akkor nem fogjuk megbánni, hogy kifizettük az igencsak borsos belépődíjat. Ez fokozottan igaz a Timna Parkra, amely egy több ezer éves - már nem működő - rézbánya. Ide sincs szervezett út, vagy csak nevetségesen drágán.

Gomba

A szálloda ajánlata dzsipes kirándulás volt fejenként 200 dollárért. Ehhez képest az autó bérlés egy napra kevesebb, mint 200 sékel (14 ezer forint), és nem kell a dzsip ordítását hallgatni. A belépő 50 sékel. A parkban autóval lehet közlekedni, de egyes helyeken ott lehet hagyni a kocsit és kisebb-nagyobb kirándulásokat is lehet tenni, akár nagyobb túrát is lehet nyomni. A park egy sivatag, benne vörös és sárga sziklák formálta képződményekkel. Állítólag vannak itt kecskék is - közlekedési tábla figyelmeztet rá - de mi nem láttunk egyet se.

Volt egyszer egy rézbánya

A halbámulda a legdrágább, 109 sékel per fő, de a cápák és a ráják megérnek ennyit. Az akváriumban úszó halak otthon is nagyon szépek, de itt nagyobb jószágok is vannak, arról nem beszélve, hogy a víz alatt is van kukkolda, csak itt épp az ember van bezárva a tenger alá és a halak nézegetik saját otthonukból, mi újság. Vannak akkora teknősök, amelyeket már csak feladott poggyászként vihetnénk haza, viszont sajnos nincs muréna, amit én személy szerint roppant mód fájlaltam.

 Nincs jobb a rájáknál

Összességében: Eilat önmagában nem a legtutibb utazási célpont, már azért sem, mert nem kell rá négy nap - ennyit itt kell tölteni a menetrend miatt. Viszont egy Tel Avivban kezdett - oda a Wizz repül - túra végállomása simán lehet Eilat, miután Jeruzsálem, Masada, a Holt-tenger s akár Jerikó, Betlehem már megvolt. Két nap lazításra teljesen alkalmas.