Ahogy ígértük, kicsit hosszabb gyakorlati tudnivalós posztot csatolunk a rövid Balkán-túránkból. Főleg azért részletezzük ennyire, mert erre a régióra nehezebben érhetők el a neten az infók, Horvátországot leszámítva pedig nem működik az az egyszerű rendszer, hogy bármit keresek látnivalótól a menetrendekig, útközben megnézem a neten. Unión kívül a mobilnet horror áron van, sok helyen nem is működik, Boszniában és Montenegróban maradnak a hagyományos módszerek, előre érdemes készülni mindenből, letölteni térképeket, menetrendeket. És ott a pénzváltás problematikája is.

A lényeg, hogy könnyű egy fasza kanyart összehozni és nagyon olcsón meg lehet úszni kis odafigyeléssel. A mi kis túránk egy dolog, de csak Boszniába is érdemes akár egy hosszú hétvégére elmenni, a péntek-hétfő menetrend alkalmas rá. 

A repjegy sima ügy, Szarajevóba könnyű 3 ezerért venni, Podgoricába nyáron drágább a tengerpart közelsége miatt, de télen oda is van bőven 3 ezres.

Szarajevóban a helyi közlekedés menetrendjét rövid kutakodással nem leltük a neten, de a villamos adott volt, a megállók ott vannak a Google Maps-en, a többire maradt a helyszíni felderítés. Biztos ami biztos, gyalog mentünk a reptérről a pályát megkerülve a Remény alagútjához (belépő 10 KM, vagyis kovertibilis márka, ami öt eurónak felel meg, kártyával lehet fizetni), ahol mellesleg ki volt plakátolva az 5 perc sétával elérhető busz menetrendje. A 32/A-s busz a Katera utca északi végén levő buszfordulóból nagyjából fél óránként jár, és elvisz a villamos külvárosi végállomásához, Ilidzába. Ezzel a reptérre is ki lehet jutni értelemszerűen.

Ha valaki egyből a belvárosba akar menni, ritkán ugyan, de van reptéri busz. Ha kicsi a csomag és bírjuk, a villamoshoz bármikor el lehet gyalogolni fél óra alatt. Troli közelebb is van, de azt nem próbáltuk.

A villamoshálózat lényegében egyetlen hosszú vonal, a városközpontban hurkot formál, valamint egy rövid leágazás van róla a vasútállomáshoz, illetve fordulók vannak a betétjáratoknak több helyen. Az alapjárat a 3-as, az állomásra az 1-es megy be a belváros irányából, illetve a 4-es Ilidzából. Mivel nem lehettünk benne biztosak, hogy jár a vonat Mostarba, ahová tovább mentük Szarajevóból, ki akartunk menni a vasútállomásr lecsekkolni, ezért próbáltunk egy 4-es járatot elcsípni. Ilidzában megvártunk vagy öt villamost, mind 3-as volt, 4-es először negyed óra múlva jött - szembe. Így öt perc séta volt még a villamostól az állomás, azért ez kibírható.

A 3-as jár folyamatosan, betétjáratra nagyjából felesleges várni, mázli, ha épp jön. Szinte minden utunkon jöttek ellenőrök és sokszor hatalmas a tömeg, egyszer alig bírtunk leszállni. Jegyet előre kell venni, kis bódékban árulják sok helyen, de trafikban is lehet kapni. 1,80 KM az ára, ez is olcsóbb, mint itthon, van napijegy is 5 MK körül. A busz is 1,80 volt úgy, hogy a sofőrnél vettük a jegyet. 

A helyi pénz beszerzéséhez Revolut kártyát használtunk, de kellemetlen meglepetés volt, hogy a reptéren az ATM elkért 7 KM extra költséget. Amikor az állomáson kiderült, hogy nem lehet kártyával fizetni a vonatjegyért, a szomszéd épületben található postán váltottunk eurót, egészen baráti árfolyam és minimális levonás mellett.

A Szarajevó-Mostar vonat újraindulását sokáig tologatták, idén tavasztól valóban jár. Modern új vonat, a jegy is csak 12 KM rá, az út kétórás, az első fele hegyek között, a második a Neretva völcsében. Mi (jó, inkább csak én) azt kívántuk, lett volna bármilyen, csak az ablakokat le lehetett volna húzni. Fantasztikus tájakon megy ugyanis és lassan, félútig néha 60, de inkább 50 km/óra a max sebesség, szuper lenne lehúzott ablakból élvezni az egészet, legfőképp a szerpentineket. De ez itt nem turistavonat. Wifi elméletben van rajta, nekünk nem működött, pontosabban használhatatlanul lassú volt.

Mostarban 15-18 euróért pöpec kis két ágyas szobákat lehet kivenni, ez is jóval olcsóbb, mint itthon. Kaja: a Konzum élelmiszerláncban is olcsóbb minden az itthoninál, egy csevap pedig külvárosban, helyiek által látogatott helyen 4-5 KM, a híd környékén kiváló éttermek vannak, az ezekben 8-10 ért vannak a csevap mellett helyi specialitások is.

Buszjegyeket több nemzetközi oldalon is lehet venni, mi a határokon átívelőknél nem kockáztattunk, megvettük jó előre. Amúgy helyben venni egy picit olcsóbb. A buszok öregecskék, de kényelmesek, a kísérő személyzet 50-es pocakos dohányos faszikból állt mindegyiken, az udvariasság kifejezés ismeretlen számukra. A határátkelés elég lassú mindenhol, Mostar és Dubrovnik között három is van, mert Bosznia leér a tengerig egy kis szakaszon, keresztezni kell, ki- és belépni. A leghosszabb és legpöcsölősebb a horvát-montenegrói határ, ahogy az előző posztban is szerepel. 

A buszok általában késnek, Mostarból negyed órával indultunk később (jött valahonnan), Dubrovnikba 40 perccel érkeztünk. A késés ellenére tartottunk kétszer 20 perc szünetet, amikor a sofőr és kísérője jól elbeszélgetett a helyiekkel. A Dubrovnik-Kotor járat fél órát késett, gondolom, nagyrészt a határátlépés elhúzódása miatt.

Dubrovnikra itt nem térnék ki, méregdrága, a várfalra a belépő 6500 forint körül van, ugyanennyi a parkolás is az óváros közelében három órára. Egy cézár sali, vagy lasagne alig van 100 kuna, azaz 4200 forint alatt. A buszhálózat jó, itt végre profi térkép és menetrend is van a megállókban, a távolsági buszállmás messze van, jól esett buszozni a belvárosba. A sofőrnél véve elég drága, 15 kuna a jegy, előre megvéve sem sokkal olcsóbb, 12.

Montenegróban euróval fizetnek, Kotorban nagyjából magyar árakat, talán pivcivel magasabbakat találtunk a boltokban és éttermekben, de ez turistás hely, a sima vidék olcsóbb. A szállás is drágább volt, mint Mostarban, hasonló minőségű szobát 30 euróért leltünk az óváros szélén. A várba a belépő 3 euró, ami teljesen vállalható.

Podgoricába busszal ugrottunk át, jegyet csak kápéért tudtunk venni, kártyát nem fogadtak el. És előre sem engedték megvenni a a jegyet, csak közvetlenül indulás előtt, ami egy kis para, ha az ember repülőhöz megy. Podgoricában valamivel magyar ár alattiak a kaják-piák, a reptérre menet nekünk egyértelmű volt a leharcolt vonat plusz 15 perc séta megoldás 1,4 euróért. A restiben elfogadtak bankkártyát. 

Bosznia tehát egyértelműen olcsóbb Magyarországnál, Montenegró hasonló árszínvonal, Horvátország drágább, azon belül Dubrovnik sokkal drágább, már-már skandináv szint. Van persze kosz, rendezetlenség, büdös pottyantós budik, miegymás, de ezek apróságok. Meglepően sokan beszélnek angolul, általában jó arcok a helyiek és minden teljesen biztonságos.

Abszolút és melegen ajánlott, mi is folytatjuk majd rövid balkáni kalandozásainkat.