Több mint fél éve nyílt meg a lehetőség, hogy a Wizz hitelkártya elfogadása miatt fapados utasok is ingyen beszabaduljanak a ferihegyi Mastercard lounge-ba. Látogatjuk mi is persze szorgosan, itt az ideje, hogy leírjuk, miket tapasztaltunk. Az biztos, hogy jócskán megdobja az utazás kényelmi faktorát a burzsujváró, de csak emiatt senki ne rohanjon hitelkártyáért.

Mindenek előtt: nyilván minden Wizz-kártyás jegyvadásznak bizsergető érzés, hogy 3 ezer forintért nem csak elrepülhet király helyekre, de előtte még úri módon várakozhat, ingyen megkajálhat, iszogathat is a pesti reptéren. De még mielőtt mindenki rárontana a lehetőségre, fontos sokadszor is megjegyezni, hogy a hitelkártya nem való mindenkinek. Aki sokat utazik Wizzel és mindig figyel a hitelkeret feltöltésére, annak a Wizz-kártya főnyeremény (már az ingyen klubtagság is jó, de a lounge még értékesebb), sőt kötelező kellék, de aki trehány, feledékeny, vagy nem érdekli, hogy minden hónapban időre és fullra visszatöltse, iszonyat magas kamatot kell fizessen.

Aki néhány havonta megcsúszik és nem utazik minden hónapban, annak már szinte biztos, hogy nem éri meg.

E mellett az is igaz, hogy a bank nem ad akárkinek ilyen kártyát. Hiába fogdossák az ügynökök lasszóval és elég gusztustalan dumákkal a reptéren is a delikvenseket, több olyan esetről tudunk, hogy 200 ezer forintot közelítő havi jövedelemmel is elhasaltak igénylők az elbíráláson. Tehát nem jellemző, hogy csóró egyetemisták villognának a váróban Wizz-kártyával, inkább közepesen zsíros, de lelkük mélyén örökre UFB tudatú utasok öntik magukba elégedetten az ingyen Baileyst, meg a Southern Comfortot.

Amitől tartottunk, hogy tömeg lesz a váróban, nem következett be. Többször kellett ugyan egy-két percet sorba állnunk a belépésnél a regisztrációhoz, de csak egyszer volt olyan, hogy zavaróan sokan voltak benn, nehéz volt helyet találni. Illetve olyanba futottunk bele, hogy az egyik kávégép rossz volt, a másikból kifogyott az anyag, 10 percet kellett várni a kávéra. Ez nyilván idegesítő annak, aki kiperkál 5 rugót a belépésért, de akinek jár a kártyájához, gondolom hamar túllép az ilyen apróságokon.

Töményből a fent említetteken kívül Unicum van, Bacardi, Campari, valami vodka, fütyülős pálesz, a többire nem emlékszünk, még egy-két márka. Sose láttunk senkit felönteni a garatra, még pityókásan távozni se, ez jó. Pogácsa is van általában, meg persze szendvics, de e tekintetben épp változás volt nemrég. Előtte többféle háromszögszendvics volt a kínálatban, most már külön ki van téve sajt, sonka, szalámi, vaj, zsömle, mindenki magának gyártja a szendóját. Csak gyanítjuk, hogy a fapados utasok beszabadulásával megnőtt az elvitt szendvicsek száma, ezt nehezítik meg az új módival.

Az italoknál is figyelnek arra, hogy ne arra használják a betérők a várót, hogy innen vigyenek az egész útra üdítőt. Itt is magának tölt az utas, másfél literes palackokból a szénsavas üdítőknél, literes dobozból a gyümölcsléknél. Egyedül a dobozos sör az, ami elvileg könnyen elvihető-szállítható, de csak húgy szintű Heineken van, 33-as. A fél literes alkoholmentes.  

Természetesen össze lehet vetni a Mastercard lounge-ot más reptéri várókkal és persze sok jobb van világszerte. Csak nem érdemes. Ez egy speciális váró, nem rengeteg pénzt repjegyre költő elit törzsutasoknak, döntően üzletembereknek van kitalálva, hanem magasabb szintű bankkártyát használóknak. Kitűnő ötlet volt és jól működik, nekünk úgy tűnik, hogy a Wizz-kártyások és az Erste által megtartani kívánt ex Citibank-ügyfelek érkezése sem hígította durván a látogatói kört. Utasként tényleg nagyon-nagyon kellemes úgy indulni a géphez, hogy a kényelmes fotelekben ülve és falatozgatva figyeljük a monitorokat a beszállás kezdetéről.