Egyszer már áradoztunk a Kanári-szigetek egyik kis mostoha tagjáról, most a szomszédjáról fogunk áradozni. Fuerteventura tavaly november óta érhető el fapadossal közvetlenül Budapestről és már a hozzá legközelebb fekvő, jóval kisebb Lanzarote is megjárható. 

Lanzarote azoknak való igazán Fuerteventurával együtt, akik kirándulni, túrázni, tájat nézegetni szeretnének, ezek a szigetek nem épp a bulikról, vásárlásról és tömegjelenetekről szólnak, és ha valaki komoly kulturális emlékekre számít, az is csalódni fog. Részeg bulituristák helyett inkább bringások, futók, túrázók jönnek szembe. Kopár, ritkás növényzetű vulkanikus kúpok alkotják a szigeteket, elképesztő látványt nyújtva. Itt nincsenek hatalmas csúcsok, még az Írottkőig se ér el egy hegy sem. De nem is kell. Növényzet híján a dombok és beszakadások elképesztő részletességgel mutatkoznak meg, aranysárga, vörös és hamuszürke színben.

A sajtokat nem szabad kihagyni

A lanzarotei járatról itt és itt lehet többet olvasni, a Wizz repüli. A rózsaszínekkel egyetlen gond van, a kis poggyász, márpedig ide elkel a túracipő, ami nem biztos, hogy elfér az ingyenesen felvihető táskába. A szigeten nincsenek nagy távolságok, 800 négyzetkilométer az egész. Lehet buszozni is, de a helyi cégeknél nem kerül sokkal többe a kocsi sem - főleg, ha többen vagyunk, és szóródik a díj. (A Goldcar átverős, mi a Cicart használjuk, olcsó, rengeteg irodájuk van és nulla az önrész.) Az időjárás télen tökéletes, hajnalban 15 fok, nappal 20-22 körül, eső ritkán egy kevés, többnyire napos.

A bázist a sziget déli felén érdemes kialakítani, például Puerto del Carmenben, amely egy tipikus, de nem zsúfolt üdülőhely, ahonnan csillagtúraszerűen bejárható minden. Két helyre nem visz busz: a Timanfaya nemzeti parkba és Ye faluba. Előbbi hiányosság kibekkelhető autó nélkül is, mert be lehet fizetn fél napos szervezett útra 25 euróért. Ye, illetve az egyik legszebb kilátó (a képen) elérése viszont csak gyalog oldható meg, ha nincs bérelt kocsi. Haríából, a sziget egyik legszebb falucskájából egy óra gyaloglásra van a falu.

A mester egyik háza

Márpedig a Mirador del Rio kihagyhatatlan. A sziget arculatáért Cesar Manrique felel, a Míróhoz hasonló látványvilágú művész ugyanis innen származott, s gyakorlatilag a saját stílusára szabta a sziget építészetét. Ami fehér, lekerekített falakat, homlokzatokat, belátható, emberléptékű tereket és színes, bájos formákat jelent úgy, hogy mindez tökéletesen illeszkedik a tájhoz. A Mirador del Rio tipikusan ilyen hely. Manrique emlékét őrzi szenzációs háza Tahiche faluban és nagyjából ennyi Lanzarote ember alkotta látnivalója, a lényeget itt ugyanis 300 tűzhányó mutatja meg.

Nem járható könnyen

A sziget keleti részét lényegében elpusztította a XVIII. században egy hatalmas kitörés, ezen a részen ma semmi nincs, csak átjárhatatlan lávamező. A Timanfaya Nemzeti Park területe lefedi ezt a részt, ide nem is lehet csak úgy bemászkálni, túrázni is csak vezetett verzióban lehet, ingyenes, de a helyek hónapokra előre betelnek. Ha kocsival megyünk, a parkban rakhatjuk le a járművet, onnan pedig buszokkal visznek körbe, mindez fejenként nyolc euró. A félórás kör elképesztő, egyértelmű, hogy a szürkének baromira nem csak ötven árnyalata van. Növényzet szinte semmi, néhány zöld pamacs van csak odaragasztva a hamudűnére.

Mindent a szürkeség ural

A látogatóközpontban egy pasas mindenkinek megmutatja, mit is jelent, hogy a lábunk alatt még mindig komoly erők munkálnak: mindenki kap egy marék kavicsot, ami tök forró, benyom egy gödörbe egy marék száraz gallyat, ami meggyullad és egy mesterséges lyukba vizet tölt házi gejzírt hozva létre. Az itt működő étterem mellett van egy nagy kőkút, csak éppen nem vizet húznak fel, hanem a kiáramló, 300 fokos hőn sütik a csirkét. Állítólag egy óra alatt sül meg a fél csirke, hát nem tudom, inkább vicces lehet, mint finom.

Az nagyon finom lesz

Lanzarotén meglehetősen kevés klasszikus strand van sárga homokkal és bikinis lányokkal, s az óceán sem túl meleg. Inkább szörfösök, paplanernyősök veszik birtokba a partokat, ami azt is jelenti: itt mindig fúj a szél. Néha nagyon. Ezért sok helyen kis félköríveket építettek kövekből, hogy a növényeknek valamilyen szélvédett helyet biztosíthassanak. A konyhakertek is úgy néznek ki, hogy kicsi parcellákat építenek kövekből, ami megtartja valamennyire a vizet és felfogja kicsit a szelet. Ezért is különlegesek a kis oázisnak is beillő pálmafaligetek a szigeten.

A Caldera Blanca a nemzeti park szélén már bejárható

A szigeten számos túraútvonal vezet, ezek közül érdemes többet bejárni. Az utak meglehetősen nehezen járhatók, köves, sziklás, de a látványért megéri botorkálni is. Ha már itt vagyunk, akár át is hajózhatunk a szomszédos Fuerteventurára, a Playa Blancából induló hajó háromnegyed óra alatt ér át Corralejóba. Sajnos aa viteldíj elég húzós, 26 euró, ennél néha a repjegyet is meg lehet úszni Budapestről olcsóbban. Most is majdnem, a következő két járatot épp 8992 forintért látjuk, a last mnute leárazás most is működik,