Az egyik legcsúcsabb hely, ahol valaha jártunk, a Lipari-szigetcsoport. A Stromboli megmászásáról szóló posztban megígértük, hogy a gyakorlati megvalósításról is írunk külön, íme itt is van. Sajna hardcore UFB-k most abba is hagyhatják az olvasást, fillérekért nem lehet bejárni a szigeteket. De okosan, viszonylag kevésért igen.

A szervezéshez érdemes jól átnézni a szigetek fekvését. Ki kell találni, hogy hány szigetet iktatunk be, mennyi idő alatt, hol legyen a bázis. Mi erre a célra Liparit választottuk, fontos volt, hogy ne kelljen költözködni. De ha valaki a távoli szigetekre is el akar jutni (Alicudi, Filicudi), jobb ott aludni, mert ugyan bejárható napon belül, a hajókázás elég költséges mulatság. És nem lehet kikerülni. Épp ezért nem tudnak ide jönni UFB-k.

A szigetek megközelítéséhez a legtöbben Szicíliából, Milazzoból indulnak. Cataniába repülve napi pár közvetlen busz megy egyenesen a reptérről a kikötőbe, nyilván nem akkor, amikor a pesti gép érkezik. Messinába jóval több busz megy, Messinából Milazzóba pedig nagyjából másfél óránként visznek át buszok. Cataniából vonattal is lehet Messinába menni, ahol a vasútállomás, a buszálloimás és a kikötő nagyon közel vagy egymáshoz. Milazzóból napi sok hajó megy a szigetekre, Messinából főidényben 3, azon kívül csak 1-2.

Főidényben a Messinai-szoros túloldaláról, Reggio Calabriából is indul hajó, amely Messina érintésével kimegy a szigetekre. Ez azért jó hír, mert Lameziába indul jövőre Wizz-járat, s onnan vonattal könnyen elérhető az olasz csizma lábujjánál fekvő Reggio Calabria. Valószínű, hogy Lamaziába sokkal olcsóbbak lesznek a repjegyek, mint június és szeptember között Cataniába, ez tehát csökkentheti a költségeket.

Ahogy a térképen is látszik, északra is van összeköttetésük a szigeteknek, a kompok járnak Nápolyba. Ennek előnye, hogy éjjel megy, lehet spórolni egy szállást - vagy lehet urizálva kabinban aludni. Sajna az épp nem fér bele, hogy egy Stromboli-mászásból leérve induljunk haza, mert este 10-kor elmegy a hajó. Ez nyáron heti háromszor, télen kétszer jár - menetrend itt pdf-ben.

A szigetek közti hajóforgalmat a lassú kompok és a gyors szárnyashajók bonyolítják - téli menetrend pdf-ben itt. Sajna verseny nincs, épp idén tavasszal vette meg az egyik szolgáltató a másikat. A kompokra megmaradt a Siremar márkanév, a szárnyashajók Liberty Lines név alatt futnak. A jegyár fix, olcsóbban nem lehet venni se előre, se last minute. Milazzoból Liparira 16,20 euró a jegy, Messinából 26,90. A legrövidebb út, Lipariról Vulcanora is 7,50 euró. A naponta egyszer-kétszer járó komp alig olcsóbb, de szinte mindig késik. Mégis, a szigetek közötti közlekedésnél érdemes használni őket az élmény, a kilátás miatt. A gyorshajók zártak, alig látni belőlük valamit, a kompokból lehet gyönyörködni a szigetekben.

A nagyobb szigeteken megbízható a buszközlekedés, a menetrend gyakran változik, de fenn van a neten és A/4-es papír formátumban ki is ragasztják őket a forgalmasabb megállókban. 

A szállások főidényben borzasztóan drágák, érdemes júniusban, vagy szeptemberben menni. A konyha, a főzési lehetőség legyen alap, ezen lehet fogni a legtöbb pénzt. Mi hat fős, nagyon kellemes kecót leltünk AirBnb-n 100 euró körül éjszakánként június végén Cannetoban, egy percre a tengerparttól (ami végig strand), napozótetővel, kilátással a Strombolira. Ez a település persze 3 kilométer a hajóállomástól, de 20 percenként vannak buszok és lehet lyukasztós gyűjtőjegyeket venni, egy euróra csökkentve a fejenkénti költséget.  

Meglepő volt, hogy a hozzánk közeli bolt mennyire áruhiányos volt, Lipari központjában a nagyobb szupermarketben már normális bolti árak voltak, ott feltankolva, magunknak főzve lehet optimalizálni a költségeket. De az éttermek sem annyira drágák, egy átlagos helyen húsételekkel 15-20 euróból meg lehet vacsorázni, a pizzás-tésztás menü jóval olcsóbb. 

Tökös dolog felmászni a szigetek csúcsaira, meredekek tudnak lenni ezek a kurva vulkánok. Amikor Salina magasabbik kúpjáról ereszkedtünk kevesebb mint 3 kilométeren köves-sziklás ösvényen 900 métert, az azért térd- és combizompróbáló volt, persze a kilátás kárpótolt érte. Ami kötelező és nagyobb gyerekekkel is belefér: túra a Vulcano tetejére. Nem magas, két-három óra alatt bejárható, egészen egyedi hangulata van, ahogy a vulkáni gőzöket-gázokat kerülgetjük, a panoráma pedig leírhatatlan, lefotózhatatlan.

Persze ha már ott vagyunk, a mocsárfürdő sem maradhat ki, vicces, ahogy bugyog és meleg a tenger a vulkáni aktivitástól.

Amint tudunk, visszamegyünk.