Az egyik legcsodálatosabb spanyol város. És nem, nem Barcelona, sőt még tengerpartja sincs. Mór hagyományai, iható söre és antik bája annál inkább. Arról nem beszélve, hogy a Sierra Nevada is csak egy köpésre van, tavasszal és ősszel síelni is lehet az egy szál pólós városnézés után. Granada, a spanyol gyöngyszem fapadossal és egy kis bumlival is elérhető.

Lecsaptunk egy jegyre Malagából haza, erre az útra a 30 eurós ár kifejezetten jó ajánlat volt június elejére a Wizznél. Vagyis a kanyar vége megvolt, már csak az volt a kérdés, mekkora legyen előtte a kör. Az viszont egyértelmű volt, hogy Granadának benne kell lennie.

Mivel Madridba mérte hatezer forintért a jegyet előtte a derék Wizz Air-algoritmus, sejtettük, hogy ebből buszozás lesz. Időben foglalva ugyanis a Madrid-Granada éjjeli járat 9 euró az ALSÁ-nál. A gép kora este landolt, így lehetőségünk volt még egy rövid sétára is a fővárosban, majd éjszakai busszal átpattantunk Granadába. Megpróbálhatnánk remek színben feltüntetni a fél kettő és reggel hat közti buszozást, de az egyetlen pozitívum, hogy ezzel spóroltunk egy szállást. A busz a korábbi éjszakai buszozásainkhoz képest is rendkívül kényelmetlen volt, de legalább nem hűtötték 15 fokosra.

Reggel már Granadában voltunk, ami egész szerencsés, mert aznap bőven 30 fok feletti hőmérsékletet jósoltak, vagyis bőröndöt huzigálni jobb volt reggel. Nosza, vágódjunk fel a buszra, irány a szálloda - gondoltuk. A buszállomáson azonban gyakorlatilag megfejthetetlen busztérképpel találtuk magunkat szembe. A szivárvány minden árnyalatával jelzett buszútvonalak voltak fölrajzolva gyakorlatilag követhetetlen útvonalon, csak a két végállomás volt jelölve. Nagy nehezen, több mint félóra gyötrődés után kisütöttük, merre is célszerű menni fel a hegyre. A szállodánk, a Hotel Alixires ugyanis nem a városban volt. hanem az Alhambra fölött.

Utcakép mór beütéssel

Granadáról jellemzően úgy beszélnek, mint arról a városról, amelyet megtekintve nyugodtan megrendelhetjük a sírhelyünket, mert ennél csodálatosabbat bizonyosan nem fogunk már látni az életben, ez esetben pedig minek az a sok gyötrődés. Ezt mondjuk a Gauditól hemzsegő Barcelona megtekintése után nehezen hittük, de hát kell a marketing a tengerparttal nem rendelkező városoknak is. Valójában azonban az elragadtatott jellemzések nem is annyira túlzók. Granada rendkívül bájos és sokarcú város, egyszerre tradicionálisan keresztény, minden sarkon legalább egy Izabella királynő szoborral, csipkés homlokzataival, ám egyszerre őrzi a hajdani mórok keze nyomát is. A puritán homokszínű házak, göröngyös kövesutak, mór boltívek, bájos és meghitt utcák a hegyoldalban arról tanúskodnak, hogy nemcsak arra büszkék, hogy a katolikusok kitakarították Európából az arabokat, hanem arra is, amit az arabok a kitakaríttatást megelőzően csináltak.

Majdnem kiesett a szemünk a látványtól

És hát van is mit csodálni ezen. Az Alhambra a város és Európa megismételhetetlen csodája - nem meglepő, hogy gyakorlatilag mindennek ez a neve, ezek közül a helyi sört érdemes kiemelni, ami a mediterrán vidék gyenge minőségű produktumaihoz képest meglepően jó ízűre sikeredett. Maga az Alhambra egy város a városban, részben erőd, de emellett egy mór várost és palotanegyedet is magában foglalt hatalmas kerttel. A kert ma már nem nagyon emlékeztet a mór eredetire, akkoriban ugyanis fűszernövények és gyümölcsfák uralták a területet, mára a klasszikus európai kertépítés a jellemző: virágok, tuják, fenyők, miegymás. A vagy ezerféle rózsagyűjtemény ugyanakkor perzsa eredetű.

Mikor a rózsák nyílni kezdtek....

Alapvetően nem rajongunk a vezetett túrákért, mert kifejezetten nem szeretünk turistákhoz alkalmazkodni - hiszen idegesítő egy népség - ám néhány esetben ez a jobb megoldás. Ilyen az Alhambra is. Nemcsak azért, mert a két és fél órás sétát - és még nem is láttunk mindent - megfelelő infókkal tűzdeli az idegenvezető, bár önmagában ez sem utolsó szempont. Emellett a vezetett túrázók a palotanegyedbe más bejáraton mehetnek be, mint a mezítlábasok. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nekünk nem kellett sorba állni, a mezítlábasoknak pedig akkora sort kellett végigállniuk, mint a Vatikánban a Szent Péter bazilikánál. A vezetett túra lehet kényszer is: az egyéni Alhambra-belépők jellemzően napokra előre elfogynak, de vezetős murira később is be lehet fizetni.

Márpedig a szultán lakhelyét nem szabad kihagyni az Alhambrában, mert ilyet garantáltan nem látunk sok helyen. Az arab képzőművészet csodája abból fakad, hogy figuraábrázolás híján a nonfiguratív mintákban élik ki szenvedélyüket a művészek (az Alhambra egyik nevezetessége ugyanakkor egy oroszlánokból álló szobor, ami azért maradhatott meg, mert azt történetesen zsidók készítették, vagyis az igazhitűek nem követtek el semmiféle főbenjáró bűnt).

A legvéknyabb véset néhány milliméter

De amikor állunk egy 600 éves, tíz méter széles és hat méter magas fal előtt, amely körömnyi méretű vésetekkel van díszítve, akkor nem nagyon tudunk mit mondani. A fehér márványban szinte sértetlenül maradtak meg a minták és nem egy, hanem tucatnyi falon, plafonon és boltíven. Külön csoda a szultán palotájában és a feleségei szobáiban kialakított három dimenziós plafon, ami az eget szimbolizálva egyfajta kupolát képez: egy-egy plafon több ezer márványdarabból áll, tisztára középkori lego. Csak egy kicsit macerásabb volt összerakni. 

Mór legó

Granada csodálatos város, ám csak a megfelelő időszakban. Az időjárás kontinentális, nagyjából olyan a klíma, mint itthon, csak éppen 10-15 fokkal melegebb. Nyáron teljesen értelmetlen ideutazni, mert akkora a forróság, hogy azt nem lehet elviselni - a főutcán árnyékolók vannak kifeszítve az út fölé a közlekedőket védendő. Ősszel azonban már elviselhető a klíma, kellemes meleg. Noha nem jellemzők a mínuszok, télen igen hideg tud lenni. Egy kis városi kirándulás után akár félórás autózással elérhető a Sierra Nevada, ami még nyár elején is hófödte - a mórok annak idején onnan nyert vízzel gazdálkodtak Alhambrában. Tavasszal és ősszel működik a pólós mászkálás a városban-másnap síelés kombó.

Malaga Granadából, illetve fordítva busszal és vonattal is elérhető - a vonat drágább, át kell szállni, de kényelmes és igen szép vidéken vezet keresztül. De a kettő között a nevével ellentétben kifejezetten bájos Ronda és például Marbella is bejárható kis kitérőkkel, ám erről egy későbbi posztban számolunk majd be.