A foci EB miatt ha valamikor nem lehet reális áron a Francia Riviérára menni, az most van. De egyébként is megéri egy nizzai és környéki kiruccanással megvárni a szeptembert. Akkor azonban kár volna kihagyni. Már a monacói posztunkban pedzettük, hogy ez a környék nem épp a csóringerek gyűjtőhelye. Annyira burzsuj vidékről beszélünk, hogy hajléktalant csak Cannes-ban láttunk, aki a tengerpartról egy Adidas melegítőben, túrahátizsákkal sétált fel, mikor kezdtek elszaporodni a napernyők.

Tehát Riviéra. Sok évvel a SkyEurope csődje után Nizzába újraindult a fapados légihíd, a Wizz Air heti két járattal megy, pénteken és hétfőn. Vagyis ideális pénteki kimenetelben és hétfői hazaérkezésben gondolkodni hosszú hétvégeként, de egy teljes hetet kint töltve sem lehet unatkozni. Jelen állás szerint szeptember-októberben 15 ezer forintért lehet menni, október 7-re, péntekre találtunk 11 ezres, klubtagoknak nyolcezres jegyet, a hétfői visszajegy pedig 15 ezerért van, klubtagoknak 12-ért. Ez még mehet lejjebb, ha senki se akar gazdag franciákat nézni a vénasszonyok nyarában.

Az utószezon azért is ideális, mert még elég meleg van, a tenger is langyos, a szállás viszont már a megfizethető kategóriába süllyed, ez egy Ibis szintű szálloda esetében - például nem tengerre nyíló kilátással Cannes-külsőn - száz euró helyett 50-60 eurót jelent éjszakánként két főre. Ha kifogjuk az olcsó jegyet és a még elfogadható árú szállást - akár AirBnb-n egy apartmant -, nagy gondunk már nem lesz.

Eze, a luxusfalu

Ez a vidék ugyanis nem azért rendkívül gazdag, mert lehúzzák az idetévedő turistákat. A reptér pár kilométerre van a várostól, ahová hat eurós reptérbusszal is be lehet menni, ami a termináltól indul - ottjártunkkor épp sztrájkoltak  -, de 250 méter sétával a helyi járatok is bevisznek Nizzába 1,5 euróért. A buszozás ugyanennyi bárhova, 1,5-be kerül a vonaljegy és a helyközi jegy is, akár két órás utazásra is. A vonat drágább, de sokkal gyorsabb, mint a busz, mert nem tekereg össze-vissza. Szeptember végéig van vonat napijegy 15 euróért, esetleg ez is opció lehet, ha Cannes-től Monacóig sok mindent akarunk felfűzni oda-vissza egy nap alatt. (A parti vonat általában késik, de gyakran jár, nagyjából fél óránként.) Mindenki eldöntheti.

A Riviérán a strandokon teljes a demokrácia - vagyis voltaképpen kommunisztikus állapotok uralkodnak, már ahogyan az az ideológiában szerepelt. Mindenhol van szabad strand, ám ezek egészen más dimenziójú strandok, mint ahogy azt a Balaton partján látjuk. Szóval nem két kiszáradt tarackot, keményre taposott földet jelent, hanem tökéletesen rendben tartott homokos partot, ingyen zuhanyt és ingyen klotyót. És hát ezek a zuhanyok és klotyók nem úgy néznek ki, mint az itthoni közvécék. 

Saint-Jean-Cap-Ferrat félszigete balra

A nézelődés, strandolás tehát ingyen letudható kompromisszumok megkötése nélkül. Ennek fényében a péntek-hétfő viszonylatban az alábbi program állítható össze. (Autóbérlés nem biztos, hogy jó ötlet, sok a dugó, általában nehéz és drága a parkolás.)

Monaco és a szomszédságában fekvő Eze falu (a hercegségből a szokásos 1,5-ért visz el a két óránként járó busz, onnan Nizzába lehet közvetlenül vissza menni nagyjából óránként) kötelező. Előbbi megmutatja, milyen az, amikor a rettenetesen sok pénzhez ízlés is párosul, utóbbi pedig egy tökéletesen rekonstruált hegyi luxusfalu. Ha belefér, érdemes egy sétát tenni a Nizza mellett fekvő kis félszigeten, Saint-Jean-Cap-Ferrat-n. Ideális futóterep, a félsziget szélén vezet az egy óra alatt megfutható sétaút.

Az anyjuk úristenit!

A tengerparti sétautat Antibes városában sem szabad kihagyni. A város igazi jazzközpont, köszönhetően annak, hogy a várost jazz-szerető amerikaiak virágoztatták fel. A központban híres zenészek kéznyoma díszíti a sétányt, köztük Ray Charles vagy Pat Metheny. Az Antibes alatti félszigeten a sétaút nagyjából egy órás, végig a parton vezet, ami azt jelenti, hogy garantált a tűző nap és a sziklás partvidék - víz és naptej legyen nálunk. Az út helyenként nehezen járható, köves, sziklás, magassarkú, babakocsi, kerékpár kizárt, nem futható. Cserébe gyönyörű. Antibes félszigetén erdei kirándulásokat is lehet tenni, amelynek csúcsa a remek kilátást biztosító Miasszonyunk templom a hegytetőn. A városból óránként jár ki a 2-es jelzésű busz. A városban Picasso Múzeum is működik, teraszáról, vagy csak mellőle is pazar a kilátás az azúr tengerre.

Antibes partvidéke

Ha már Cote d'Azure, akkor Cannes. Nem nagy szám, de az elég jól néz ki, hogy a fesztiválközpont bejáratáról nem tekerik fel a vörös szőnyeget szezonon kívül sem, vagyis lehet bohóckodni meg pózolni, legfeljebb kevesebben fotóznak le, mint a celebritásokat. Cannes-tól északra fekszik egy másik, festői kisváros, Grasse, amely a parfümkészítésről híres, ám ettől függetlenül is bájos a hegyes-völgyes, csak gyalog bejárható, színesre festett házakkal telizsúfolt középkori kisváros. Nekünk kimaradt Saint Tropez, ez nagyjából félnapos program, mivel Nizzától meglehetősen messze van, vonat nem visz oda, cserébe rendszeresek a dugók. Néhány hetes celeb-felhajtást leszámítva kedves, nyugodt kisváros.

Grasse, hátunk mögött a tuti étterem

Enni ezen a vidéken lehet nagyon drágán is mindenféle puccos és hű de azta éttermekben, meg olyanokban is, amit ki tudunk fizetni. De lehet találni megfizethető, de fantasztikus kajákat is, mint a grasse-i Rendez Vous étterem - a kajáldás tér végében található, s nem tartanak sziesztát. Kár kihagyni egy jó kis reggeli péksütit valami kis pékségben, ahol rendszerint a fél kerület kávézik és reggelizik. Ezek egyáltalán nem drágák, és a hangulat sokkal jobb, mint egy szálloda reggelizőtermében. És akkor átérezhetjük, hogy a rohadt életbe, ezek a franciák valóban tudnak élni.