Izlandba oltott Madeira némi ír akcentussal – kiváló jellemzés az Azori-szigetekre. Kár, hogy nem én, hanem a Lonely Planet találta ki. Utánozhatatlan zöld rétek, rengeteg tehén, fortyogó vulkánok, meglepően olcsó szállások és éttermek. Az Atlanti-óceán közepén fekvő, Portugáliához tartozó szigetcsoport legnagyobb tagja már elérhető fapadossal és olcsón bejárható. 

Ahogy Guszti már beharangozta, az Azori-szigetek közül fapados a legnagyobb szigetre, São Miguelre jár, Ponta Delgada városába. A csoport kilenc szigetből áll, s helyi társaságok kis kávéfőzőkkel járják a nagyobb szomszéd szigeteket is, ám horror áron. Ha többen megyünk, ez szinte kigazdálkodhatatlan alacsony büdzsével, vagyis jó eséllyel meg kell maradni a fő szigeten.

Azért ez sem utolsó. São Miguel két-három, programokkal sűrűn telerakott napra tartogat látnivalókat, ehhez jöhet még akár bálnanéző túra is, szóval az Azori-kiruccanás akár egyhetesre is húzható – főleg akkor, ha az időjárás nem annyira kegyes. Ami simán előfordul. Nem abból kell kiindulni, hogy az idén január közepén hurrikán söpört végig a szigeten, mert ez nem gyakori, ötven éve nem volt januárban hurrikán, de simán ki lehet fogni esős időszakokat. Ami nagyjából egy remek kis skót időjárást jelent: szél, eső, köd, felhő, másfél méteres látótávolsággal.

Tipikus azori városkép

A klíma télen is 15 fok körüli, estére csak kicsit hűl le a levegő, nyáron sincs azonban 30 fok. A legcsapadékosabb a tél, ilyenkor több nap esik, mint nem. Nekünk mégis szerencsénk volt, egy délutánt kellett csak punnyadással tölteni a ködös, felhős idő miatt. Az alapvető látvány a következő: olyan zöld mezők, hogy gondolatban sírva daraboljuk tíz centis kukacokra a kerti slagot, mert esélyünk sincs még csak félig hasonlóra sem. A zöld mezőket néha kemény lombú erdők szakítják meg, egyébiránt sok helyen mintha fel lenne kockázva a rét, csak itt bokorból és fasorból van a kerítés. A kockákban pedig tehenek. A legelő zöldjét néhol sziklák, hasadékok és ormok szakítják meg – alatta pár száz méterrel az óceán csapdossa a köveket –, a kontrasztot pedig egy-egy stílusosan elhelyezett pálmafa biztosítja.

Azor táj azor ecsettel

A városkákat – a legnagyobb település 42 ezres – tipikusan fehér házak alkotják, a központban hófehér templom sötétszürke díszítésekkel. Igénytelenség nem jellemző, de azért a látszik, hogy nem itt termelődik a portugál GDP zöme, vannak kopottas, rothadtas részek is, de nyomort azért nem látni.

A szigeten három tavat mindenképp meg kell nézni, a nyugati részen lévő Sete Cidadest, a középtájon fekvő Lagoa do Fogo és a keleti part közelében elterülő Furnast. A kirándulást érdemes úgy alakítani, hogy Furnas és a keleti part egy napot kapjon, a Lagoa do Fogo és a sziget közepe még egyet, egy felet pedig a Sete Cidades tájéka.

A legkeletibb város Nordeste, a város szélén a sziklába csapott világítótornyával kedves kis hely. Legnagyobb meglepetésünkre a város tetején kínai mindenesbolt üzemelt, a piaci rést megtalálta a vállalkozó szellemű kereskedő. Innen lehet lekapaszkodni Povoacãóba – ide sajnos mi nem tudtunk eljutni, mert a hurrikán pusztítása miatt le kellett zárni az oda vezető utat – de félúton még belebotlottunk egy csodás kis kertbe. A Miradouro da Ponta do Sossego ingyen látogatható zsebkendőnyi botanikus kert nagyjából ezer macskával. A cicák egyébként szerte a szigeten jönnek-mennek, ha leparkolunk, azonnal iszkolnak a kocsi alá melegedni.

Még a Furnas tó mellett is. A hegyekből letekintve majdnem az egész tó belátható, amely leginkább egy körtére emlékeztet az alakját tekintve. Fantasztikus látvány, s a partján kis gejzírnevelde működik. Igazi gejzír itt nincs, de meglehetősen dühösen fortyogó indulat annál inkább. A mindössze ötven centért látogatható park tele van kis tavacskákkal, amelyekben úgy gyöngyözik a víz, hogy legszívesebben beledobnánk a tésztát, hadd főjön. A sziklákból felbuggyanó víz körül kis járdákat építettek, azokon egészen közelről meg lehet bámulni a folyamatokat. Néhol tiszta víz, néhol malterszínű sár bugyborog.

Sárfőző

S vannak szabályos gödrök is, ezt már ember gyártotta. Itt ugyanis főzőcske megy: a főzni kívánt ételt nyersen belerámolják egy esztétikai szempontok miatt fehér sittes zsákba, a zsákot egy bazinagy fazékban leengedik a földbe, majd betemetik. Egy óra múlva pedig kész az ebéd. Hasonló kis bugyborgók a tó parti városban is vannak, a fél település gőzölög. Két fürdője is van a városnak, az egyik egy szállodáé, a másik pedig egy szabadtéri. Utóbbi jól mutatja, mit lehetet volna kezdeni Egerszalókkal.

Egy völgyben végigmegy egy patak, s a patak két partján vannak felépítve a medencék, mind terméskőből kirakva, s a víz a patak felé eső szélükön átbukik a medence falán és folyik le. A medencék partján pálmafák és egyéb helyi növényzet fokozza a hatást. Összesen négy medence van különböző mélységgel, akár egy négyéves is biztonsággal el lehet. Amíg meg nem gyullad, a víz ugyanis több mint 36 fokos. A beugró három euró, de a zuhanyért külön dobálni kell az aprót, törölközőt két euróért adnak 20 eurós kaucióval.

Lazítsunk, Gomez!

Fürdő a Lagoa do Fogo mellett is van. Ez egy botanikus kertben van, két euróért lehet sétafikálni a gigantikus pálmaházban, s a két medence valamelyikében csobbanni. Az egyik langyos, a másik meleg vizes, télen inkább az utóbbi a népszerű. A tó hasonló a Furnashoz a tekintetben, hogy a hegyek közötti völgyeket töltötte meg a víz – valójában meglehetősen amorf káterek, vulkanikus tevékenység után besüllyedt földterület alkotja a medret. A tó partja tömött erdő. Ha hátat fordítunk a tónak a hegyi kilátóhelyek valamelyikén, a sziget túloldalán is láthatjuk az óceánt, olyan keskeny a földsáv.

Sirályoktól volt hangos

A harmadik tónál nincs ekkora vulkanikus tevékenység, ám a színeivel kárpótol: Ikrek tavának hívják, nem véletlenül. Két tóról van ugyanis szó, amelyet egy vékony földnyelv választ el – épp elfér rajta egy autóút. Az egyik tó kék, a másik zöld, ha megfelelő szögből nézzük.

Zöld és kék alkotta ikerpár

A túrák kényelmesen megszervezhetők önállóan, térképeket lehet szerezni gyakorlatilag minden szállodában és étteremben hegyekben állnak a prospektusok. Az autóbérlés hasonló a portugál kontinensen tapasztalt árakhoz. Persze szervezett túrák is vannak szép számmal, a nagyjából félnapos kirándulás 50 euró körül megúszható, az egész naposért akár 90-et is elkérhetnek. Fizetett túrával el lehet kerülni az idegtépő kerengést a városokban: mivel a legtöbb város irdatlan domboldalakra épült és minden hasznos területet elvitt a legelő – vagy kit tudja, miért – rengeteg az egyirányú utca, amelyek még dimbes-dombosak és kanyargósak is. Esetenként rendkívül nehéz eljutni egyik végéből a másikba. Autóval viszont könnyebb az újratervezés és bejárás, ha rossz idő miatt nem látunk valamit. Ha időnk engedi, ne hagyjuk ki Ribeira da Grande környékét, itt van ugyanis Európa egyetlen teaültetvénye.

Ami a gasztronómiát illeti, mondani sem kell, a steak kötelező, de a friss halakból készült fogásokat sem szabad kihagyni. Az éttermek sokszor csak este hétkor nyitnak, így jól be kell lőni az esti étkezés idejét. Próbáltunk a Trip Advisor ajánlata szerint választani, de a kiválasztott belvárosi öt étterem közül csak egy volt ott, ahol a térkép mutatta, az meg zárva volt. Végül találomra betértünk a Sao Pedro Restaurantba, amit nem bántunk meg. Itt ettem életem legjobb cheese cake-jét: ropogós kekszaljon elképesztően finom, semleges krém, nyakon öntve egy kifejezetten savanykásra hagyott szedervelővel.