A késések és törlések után járó kártérítéseket előszeretettel sunnyogják el a légitársaságok, most végre azt láttuk, hogy a Wizz Air nem próbált hárítani, vagy alkudozni, pöccre fizetett 250 eurót. Persze tök egyértelmű volt a helyzet, aki eljutott odáig, hogy kéri a pénzt, azzal már hiába vitatkozott volna.

A december 26-i isztambuli járattal két olvasónk, illetve barátunk is ráfázott, a Wizz Air az időpont előtt 12 nappal döntött a törlésről. (Egyikük már eleve egy másik törlés miatt kérte ezt a járatot, másodszor cumizott.) Elég nagy szívás ez az utasnak, főleg, ha tovább repül mással Ázsiába, vagy bármi egyéb ok miatt nem jó neki a másnapi járat, amire átfoglalta az utasokat a Wizz. Viszont 14 napon belüli törlésnél az uniós szabályok értelmében jár útvonalhossztól függő kompenzáció, ami Isztambulnál 250 euró.

Csakhogy az ilyesmit nem szeretik kifizetni a légitársaságok - nem csak a fapadosok. Különösen azóta, hogy egy európai bírósági ítélet nyomán a három órán túli késések is törlésnek minősülnek. Ha az utas kéri a zsét, először leszarják, nem válaszolnak. Aztán általában vis maiorra hivatkoznak, majd ha látják, hogy a júzer felkészült és kitartó, alkudozni kezdenek, s gyakran csak peres fenyegetésre adják be a derekukat, sokszor - ha éreznek esélyt, hogy a bíróságon megáll a rendkívüli körülményekre hivatkozás - arra se. De ez nem elsősorban az ő saruk, az uniós szabályozás irreális, ha mindenki önmagától betartaná, irgalmatlan extra költséget jelentene a cégeknek. Az EU meg csak meghozta a szabályozást, verte a mellét, hogy milyen fogyasztóbarát, de ellenőrzés nuku, pontosan tudják, mekkora sunnyogás lett a dologból, de nem foglalkoznak vele.

De visszatérve a konkrét esetre, az igényt bejelentő utasoknak a Wizz két nap alatt jelezte, hogy jogos, hova kérik a gempát?  Ez korrekt, így kellene lennie mindig. Nem tudjuk, mi áll a jófejkedés mögött, csak sejtjük, hogy ez egy túlságosan is egyértelmű helyzet, nem lenne értelme a szívózásnak. Mikor jött az értesítés a törlésről? Nincs vita. Egy hosszú késésnél meg lehet magyarázni, hogy nem tehettek róla, a járat indulásának napján bekövetkező törlések egy része is külső körülményekre (pl. időjárás, madárraj) vezethető vissza, ha meg nem, akkor is ezt állítják. Egy utas nehezen fogja például azt bebizonyítani, hogy azért nem ment a gép, mert nem jött össze a személyzet.

A mostani eset tanulsága az is, hogy szólni kell, verni a tamtamot. Tuti, hogy az isztambuli járat utasainak a nagy része tudatlanságból, információhiányból nem fogja kérni a pénzt, megelégszik azzal, hogy visszakapja a jegy árát, vagy átfoglalják egy másik járatra. A törlésről szóló mailben a Wizz persze nem szól arról, hogy mi jár, nem is törlésről beszél, hanem menetrendváltozásról. Pedig ez kamu, másnapi létező járatra tesznek át, a tárgynapi kimarad, ez törlés. Valószínűleg úgy gondolják, hogy aki ezek után tisztában van a helyzettel és jelentkezik a kárpótlásért, azt már nem tudják a kamuval lekoptatni, inkább fizetnek.

A lényeg tehát, hogy az utasjogokat mindenki ismerje és ha beleszalad olyanba, ami után kárpótlás jár, keményen és kitartóan jelezze a szolgáltató felé.