Ha egyetlen dolgot kellett eddig mondani, hogy miben különlegesen jó, utasbarát a Wizz Air, akkor ez feladott poggyász 32 kilós súlyhatára volt. De úgy tűnik, ami az utasnak túl jó, az nem maradhat meg: mától 23 kilót lehet venni annyi pénzért, mint amennyiért eddig a 32-t, aki pedig többet akar, kapott az arcába egy durván 50 százalékos áremelést. Bónuszként összevissza kutyulták a csomagdíjakat, a kézipoggyász közelre drágább lehet, mint egy távoli célállomásra.

A csomagszabályok folyamatos módosítását mi is alig bírjuk követni, de jól láthatóan pontosan ez a cél. Amikor az easyJet elkezdte, hogy nem közli a szabályzatban a csomagdíjakat, elég, ha megtudja az utas foglalás közben az összeget, háborogtunk egy sort. Most a Wizz ugyanebbe az irányba halad, durván kavarják a díjakat, lényegében lehetetlen előre megnézni a díjtáblázatban, hogy mennyit is fogunk fizetni. Nyilván arra gyúrnak, hogy ha foglalás közben jön szembe a magas összeg, már nem fordul vissza a leendő utas, de ez lassan kimeríti a trükközés fogalmát. Bosszantó, hogy ha a hatóságok bezárnak egy kiskaput, ezerrel azon agyalnak a szolgáltatók, hogy hol nyithatnak másikat. Persze a verseny nagy és profitkényszer van, ez a kapitalizmus, de jobban örülnénk, ha más módszerekkel növelnék a kiegészítő bevételeket, mint folyamatos sunyi áremelésekkel.

Vissza a konkrétumokhoz: ahogy az nemrég készült csomagos körképünkből is kiderült, eddig a feladott motyó díja 15-45 euró között mozgott a Wizznél, az útvonal hosszától és szezontól függően. Mostantól a 23 kilós csomag mozog 15 és 48 euró között, a 32 kilós pedig 25 és 58 euró között. Kilós pótdíj újra-bevezetéséről nem találtunk infót, így fogalmunk nincs, hogy mi a szitu, ha valaki 25 kilóval érkezik, valószínűleg minimum ráverik a reptéren a 10-20 eurós különbözetet. Ami abból a szempontból nem is vészes, hogy azoknál a cégeknél, ahol van súlyhatár, előfordul lehúzós, 10 euró feletti kilónkénti pótdíj.

A feladott poggyászt választó utasok nagyobbik része valószínűleg belefér a 23 kilóba, mely még mindig iparági átlag feletti, aki viszont eddig kihasználta a nagyvonalú súlyhatárt, sokkal mélyebben a bukszájába nyúlhat. Ez tehát egy egyszerű áremelés, visszalépés egy jó ár/érték arányú szolgáltatásból. Ami igazán bosszantó, hogy követhetetlenül bonyolulttá teszik a rendszert. Korábban leírták, hogy hány perces út felett drágul a csomag és meddig tart a drágább főidény. Most van egy kalkulátor, amiből útvonalanként és dátumonként kell kikeresni az árakat, amelyek ráadásul összevissza változnak.

Igazán hosszú útvonalra is olcsóbb lehet a nagy kézipoggyász, mint egy közepesre, de mivel a reptéri csomagvétel ára 60-ról 50 euróra csökkent, olyan is van, hogy olcsóbb a reptéren feladott poggyászt venni, mint foglaláskor, ami enyhén szólva is röhejes. Mindkét baromságra példa az alábbi dubaji járat, de ennek a részleteiről majd egy következő posztban. Addig a szokásos jótanács: utazzunk a lehető legkisebb csomaggal.