FAPADOS TIPPEK, TRÜKKÖK, ÉLMÉNYEK

emailicon.png Vélemények, tapasztalatok,
sztorik ide jöhetnek: 
fapadosinfoblog@gmail.com

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

10 éves (1) A321 (2) A321neo (1) Aegean (1) Airbnb (2) Air Asia (1) Air France (4) ajándék (2) akció (17) alapok (1) alapszabályok (1) Alhambra (1) always getting better (1) Amalfi-part (3) amman (2) Andalúzia (1) apartman (1) app (2) Arad (1) árazás (1) árcsökkenés (1) áremelés (2) árkörkép (3) ármustra (4) Athén (5) átirányítás (1) átszállás (3) autóbérlés (6) Azori-szigetek (5) bádogsátor (2) bádogterminál (3) Baku (1) balatoni menetrend (2) baleset (1) balhé (1) balkáni útvonalak (2) bankkártyacsalás (1) Barcelona (2) Bázel (1) bázis bezárása (1) Bécs (1) becsekkolás (1) bénázás (1) Bergamo (1) Bergen (2) Berlin (1) Birmingham (1) bíróság (1) biztonság (1) biztonsági ellenőrzés (3) blama (1) blöff (1) Blue Lagoon (1) Bordeaux (2) Bosznia-Hercegovina (1) Bruges (2) Brusseles Airlines (1) Budapest-Belgrád (1) Budapest Airport (8) Budport (4) buliturista (1) bunkóság (4) buszjegy akció (1) busztranszfer (1) Chania (1) Cinque Terre (1) Ciprus (6) Cork (1) Costa Brava (1) couchsurfing (1) csekkin (1) csőd (1) csomagszabályok (28) Dánia (1) DCC (1) Debrecen (6) devizaátvátós trükk (1) díjemelés (2) Discount Club (1) easyBus (1) easyJet (16) Egyiptom (2) egynapos repülés (2) egyszer megéri (1) Eilat (4) Eindhoven (1) elhagyott poggyász (2) emelt díjas ügyfélszolgálat (1) Eszék (1) Eurostar (1) évforduló (1) fapadosok árazása (2) fapados buszok (1) fapados kódex (1) Fat Track (1) felvásárlás (1) Ferihegy (8) Ferihegyi busz (2) Fez (1) fillérekért (6) Finnország (1) fjord (1) Flibco (1) Flixbus (2) Flybe (2) FlyNiki (1) Foci EB 2016 (5) Folegandrosz (1) fontos tudnivalók (1) főszezon (1) Francia Riviéra (3) Fuerteventura (5) Funchal (1) futás (1) futópálya-felújítás (1) géplekésés (2) géprohamozás (1) Germanwings (1) Gibraltár (1) görög csőd (1) Görög szigetek (3) Granada (2) Gran Canaria (2) gyerektelen utazás (1) Győr (1) gyorsjelentés (1) hányinger (1) hasznos infók (1) hatalomváltás (1) helyleosztás (3) Hertz (1) hitelkártya költség (1) Hollandia (1) Holt-tenger (1) horror (3) hosszú hétvége (1) Huelva (1) információ (1) ingyen wifi (1) Írország (1) Isztambul (3) Izland (9) Izrael (5) járatindítás (1) járatmódosítás (2) járat megszűnés (1) jegyárak (1) jegymustra (1) Jeruzsálem (1) jófejség (1) Jökulsarlon (1) Joon (1) Jordánia (1) jótanácsok (1) kamu (1) kamuakció (1) Kanári-szigetek (6) Kannonkoski (1) kártérítés (6) Kassa (1) katasztrófa (5) Kavala (1) Kazahsztán (1) kedvenc városaink (5) kényelmetlenség (9) kert (1) kés (1) késés (6) kézipoggyász (5) Koppenhága (1) Kotor (1) Kréta (1) Kükládok (1) kutya (1) kvíz (1) Lamezia (2) Lanzarote (4) last minute (2) Laudamotiob (1) La Palma (2) légikatasztrófa (3) legjobb helyek (1) legjobb reptér (1) Legoland (1) lehúzás (15) lényeg (1) Lipari-szigetek (2) Lisszabon (4) London (5) Lufthansa (3) Lugano (1) Luton (3) luxus (1) lúzerség (1) Lyon (1) Maastricht (3) Madeira (3) magyar (1) Malaga (1) Malév (2) Malév GH (2) Mallorca (1) Malpensa (1) Málta (2) Marákes (2) Marokkó (2) Marrákes (2) Mastercard lounge (2) MÁV (2) megszűnő útvonal (2) megújulás (1) mellékhelyiség (1) Mélosz (3) menekültek (1) mentőár (1) Michael OLeary (2) MiniBUD (4) Miskolc (1) mocsokságok (1) mökki (1) Monaco (1) Monarch (1) Montenegro (1) munkakörülmények (1) Nagyvárad (1) National express (1) Nizza (3) nők (1) Norvégia (3) Norwegian (2) nyaralás (1) nyaralójáratok (2) nyári akció (1) nyári menetrend (1) óceán (1) Olaszország (1) olcsó jegyek (15) olcsó szállás (1) Onnibus (1) összehasonlítás (4) őszi szünet (1) otthagyott csomag (1) óvintézkedés (1) Páfosz (1) Pafosz (4) panasz (1) parasztvakítás (1) Párizs (3) parkolás (2) Pécs (1) Pegasus Airlines (1) petíció (1) pilótahiány (1) Pisa (1) Pizzo (1) poggyász (3) Polskibus (1) Popstrand (1) Porto (3) Portugália (3) Positano (1) Premier Inn (1) prémium szolgáltatások (2) Privilege Pass (2) profit (2) profit warning (2) repjegy (1) reptér (2) reptéri alvás (1) repülőtér (3) részeg (1) Reykjavík (1) romantika (1) Ronda (1) Ryanair (70) Saint Tropez (1) Santander (1) Sanyolország (1) Sao Miguel (1) Schönefeld (1) Scilla (1) Skócia (2) Skót Felföld (2) sorbaállás (1) Southend (2) Spirit (2) spórolás (1) Stansted (1) Stavanger (1) strand (1) Stromboli (1) Svájc (1) szabályváltozás (1) szakszervezet (2) szállás tippek (2) Szaloniki (1) Szantorini (1) Szarajevó (1) Szardínia (1) szavazás (1) szeku (1) Szentpétervár (1) szétültetés (5) Szifnosz (2) sziget (2) szinte ingyen (1) Szófia (1) szolgáltatások (4) sztrájk (6) sztyuvi (1) szülinap (1) Tampere (2) Tel-Aviv (2) téli menetrend (1) Tenerife (3) Terceira (1) térkép (1) terrorveszély (3) teszt (2) tévhitek (1) tömeg (1) törlés (13) Transavia (1) Transmediterranea (1) transzatlati járatok (1) Travelodge (1) trükközés (2) túlértékelt (1) túra (1) türelmi idő (1) tuti tippek (1) ufb (3) ügyfélszolgálat (1) új festés (1) új járat (8) új menetrend (8) új útvonal (6) Ukrajna (1) ülőhelyleosztás (3) utasjog (2) utasszívatás (6) utastájékoztatás (2) utazási iroda (2) útdíj (2) üzleti utasok (1) Valentin-nap (1) változás (1) Váradi József (4) vasút (1) vécéhasználat (1) Velence (3) Velencei-tó (1) Velence Korzó (1) vis maior (1) Vueling (2) vulkán (2) wifi (1) Wizz Air (92) Wizz kártya (1) Yumurdzsak (1) Címkefelhő

Hagyd magad átverni, Isztambult látni kell!

2014.12.26. 11:45 Fillérné Alsómocholády Turbulencia

Vannak városok, amelyeket elég egyszer látni, aztán vannak a kétszeriek, ahová félig ismerősként még megéri egyszer visszanézni. S vannak azok, ahová akárhányszor vissza lehet menni. Akárhányszori város Isztambul, ahonnan karácsony előtt jöttünk haza. Két fapados is repüli, jegyek a következő hónapokra már 4 ezertől vannak, aki még nem volt, ne sokat gondolkodjon, már két napra is megéri. Praktikus információk, érdekességek a tervezéshez.

Korábbi túráról itt a kedvcsináló poszt, ebben az alapvető közlekedési, költési és egyéb tudnivalók, kötelező néznivalók vannak, most azokat a főbb elemeket vesszük sorra, amelyek kulcsfontosságúak ahhoz, hogy az isztambuli napjaink ne lidércnyomásban teljenek, hanem azt az élményt adják, mint nekünk: a közlekedési kártyánkon abban a tudatban hagytunk egy jelentősebb összeget, hogy majd legközelebb leutazzuk.

Isztambul tud egészen európai és kőkeményen keleti is lenni - azt nehéz eldönteni, hogy itt arab vagy ázsiai mentalitásról van-e inkább szó, mindegy is, áltag európai számára idegesítő és elviselhetetlen. A cél, hogy utóbbit háttérbe szorítsuk, illetve a kikerülhetetlen elemeire fel tudjunk készülni. Az első élmény is már kettős: be kell jutni a reptérről a városba. Mehetünk a reptérbusszal és helyi járattal is. A fapadosok az ázsiai részen lévő reptéren szállnak le, vagyis az úgynevezett belvárosi rész elérése finoman szólva sem tíz percekben mérhető. A választás attól is függ, hol a szállás: a hosszabb reptérbusz a tüntetésekről is elhíresült Taksim térre megy (a másik az ázsiai oldalon levő Kadiköy kikötőbe, oda, ahova az E-10 városi busz is), ha itt lakunk, megéri a plusz kiadás - a reptér-Taksim út fejenként 14 líra, kábé 1600 forint. Az ár nincs rajta a jegyen, csak remélhetjük, hogy nem ráznak át.

ist_hid.jpg

Vadiúj metróhíd, víz felett, középen az állomás

Akár városi busszal indulunk be a városba, akár nem, kötelező kiváltani az Istanbul kártyát, ami egy főként közlekedésre használható, tetszőleges összeggel feltöltető plasztiklap. E nélkül is lehet közlekedni, de sokkal drágább. Például egy út kápéból vett zsetonnal 4 líra, kártyával meg 2,30. A kártyát utazás előtt, a belépésnél kell lehúzni, a rendszer zárt, az átverés kizárt. Ha átszállunk, a második út ára már csak 1,60. A reptéren persze nincs kiírva sehol infó a közlekedésről, a helyi buszról zavarnak le, hogy ott, a szürke bódéban tessék kiváltani a kártyát. A lényeg, hogy ha kártyával és helyi járatokkal megyünk a városba, biztosan olcsóbb lesz, de bumlisabb: busz, hajó, majd tovább a szállásra. Viszont jó eséllyel kikerülhetjük az irdatlan dugókat.

A durva dugók ugyanis leginkább azért alakulnak ki, mert a gigahidakról lezúduló, s még inkább az oda felhajtó autók üvegnyakba kerülnek, ami kilométeres araszolást is jelenthet. Hidak állandóan épülnek, legutóbb, idén februárban az készült el, amely az Aranyszarv-öböl felett ível át és amelyen a kettes metró is átvezet - ezt az építményt hatvan éve tervezik megépíteni, de a derék törökök inkább szépet és jót akartak, semmint valami hulladékot egy választási évben. Ez a meghosszabbítás jócskán lerövidíti az utazási időt a Taksim környékéről a belvárosba. Eddig volt a villamos és a Galata-híd, mostantól ott a metró is. Különlegesség, hogy az új híd közepén van a megálló, melyet mindkét oldalról pár perces gyaloglással lehet elérni. Nagyjából így kellett volna csinálni nekünk is a Fővám és a Gellért tér között a négyesnél, csak a Duna alatt. Egyébként az építmény, a metró, a villamos, az egész közlekedés sokkal európaibb, mint amire mi itt Budapesten büszkék vagyunk.

Sétára, futásra felfedeztük a Kücükciftlik parkot, közel a Taksimhoz. Kiválóan futható utak - beton és földút egyaránt megtalálható - erdőben, illetve nyíltabb terepen. Kellően szintes is, kicsit olyan, mintha a Gellért-hegy lenne infrastrukturálisan teljesen rendbe rakva. A legmagasabb részről egy kabinos felvonó visz át egész a Taksimig, gyönyörű belőle a kilátás, levezetésként érdemes kis nézelődéssel is összekötni a sétát, futást. A jegyár annyi, mint bármelyik helyi járműre, jó rá a kártya. A parkban egy fullos, puccos, tiszta közvécé is van, ahová szintén bebocsátást nyerhetünk a már említett Istanbul kártyával. Forgóajtón lehet bejutni egy líráért.

Azt is hozzá kell persze tenni, hogy ez a hűdemondernittminden érzést azonnal lenullázza, amikor beleturháznak a nyakunkba. Ez viszonylag általános szokás negyven felett. Hasonlóképpen idegesítő, hogy a villamosra csak közelharcban lehet felszállni, s még nehezebb leszállni. A felszálló utasok ugyanis azonnal elkezdenek felnyomulni, amint kinyílik az ajtó, tök mindegy, hogy valaki le akar szállni vagy sem. Ez akkor is így van, ha nincs tömeg a megállóban, egészen érthetetlen faragatlanság.

Sajátos jelenség a folyamatos átverés. A boltokban alig van valaminek kiírva az ára, valószínű, hogy az árusok arcra mondanak egy összeget. Ezen sajnos változtatni nem lehet, a feleslegesen kifizetett lírákat azzal lehet csökkenteni, hogy egyszerre nem veszünk csak egy-két terméket. Ha nem figyelünk oda, norvégiai árakat is adhatunk két narancsért és pár csokiért. Utóbbiak árára mindenképp rá kell kérdezni, nekünk egy sima Milkát, ami itthon 300 forint, majdnem egy ezresért akartak eladni. Hát kösz, nem,

Résen kell lenni a vendéglátóhelyekkel is. Simán elképzelhető, hogy a számlán magasabb összeg lesz, mint amit az étlap szerint összeadtunk. Nehéz ezt megérteni, idegesítő szokás, de jobb elfogadni, mint idegbajt kapni tőle. Jobb olyan helyet választani a vacsorához, ahová nem behívó emberek hozzák a vendégeket, mert kevésbé valószínű a lenyúlás. E szempontból negatív élmény volt a Taksim környéki étterem, ahol 120 lírát fizettünk - többek között egy üveg vízért, amit nem is kértünk és bele sem ittunk, csak kitöltöttek másfél literből kétszer egy decit. Pozitív volt viszont az a Galata torony lábánál lévő étterem, ahol 39 lírából laktunk jól mindenféle trükk nélkül. Vérmérséklettől függ, mennyit hagyunk rajta az ilyen ügyleteken, de érdemes magunkban meghatározni például egy tíz százalék körüli értéket, ami alatt még nem akadunk ki.

kilatas_grande.jpg

Ezt látni sütizés közben a Grandéból

Utcán soha semmit, hacsak nem mi szólítjuk meg az arcot. Ez aranyszabály. Egy cipőpucoló fiú elhagyta a keféjét, amit mi adtunk vissza neki, erre nekifogott megpucolni a cipőinket. Egy pillanatra azt hittük, hálából, csak ezért hagytuk, hogy elkezdje. A végén volt pofája 18 lírát kérni a műveletért - kettőt kapott. De legalább nem vágott arcot. Az ilyen sztorikból nem jöhetünk ki jól, inkább kerüljük el.

A szállásokról csak annyit: 30 eurótól egész elfogadhatók vannak már a központban, vagy a Taksim környékén, 50-től kitűnőek, vagyis magyar ár. Nem ebbe fogunk tönkremenni.

Végül, el ne kerüljük a cukrászdákat, egyet főleg ne. Vannak véletlenek, vannak kompromisszumok és van a Café Grande. Első posztunkban már írtunk róla, de most sem hagyhatjuk ki. Hat lírás kávé, tíz-tizennégy lírás sütik, vagyis itthoni mércével durva belvárosi árak. De egyrészt az íz mindent kárpótol, mert a receptek tökéletesek, és a kivitelezés is csodálatos. Mindehhez pedig jár Isztambul legkáprázatosabb kilátása: Kék mecset, Ayasofya, tenger, sirályok. Ehhez csak fel kell menni a cukrászda ötödik emeletére. Fel kell menni. Vissza kell menni.

21 komment

Címkék: Isztambul kedvenc városaink

A bejegyzés trackback címe:

https://fapadosinfo.blog.hu/api/trackback/id/tr737011367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Telepi János · http://www.panel.blog.hu 2014.12.26. 15:47:03

Tapasztalat, hogy piacon, utcán, taxiban, bárhol egyből közölni kell a törökökkel/kurdokkal, hogy mi bizony Madzsarisztánból jöttünk. Egyszerűen ettől elolvadnak, mindent nagyjából helyi áron kezdenek el számolni. Furcsa ezzel szembesülni, de imádnak minket.

jet set 2014.12.26. 16:58:37

Nekem Isztambul egyszeri élmény marad, nem megyek vissza.
Amúgy a komolyabb boltokban ki vannak írva az árak, vonalkód van, nem basznak át.

frikazojd · http://kocs.ma 2014.12.26. 17:57:00

en csak azt az egyet furcsalltam, hogy marciusban hajnal 4kor meg siman ment a party az utcan, szeptemberben meg sima irodahazakra MP5-tel felszerelt gozen securitys arcok vigyaztak. mi tortent.

Leone_510 2014.12.26. 18:07:43

az előző posztod hatására (is) idén augusztus végén voltunk és csak "beugrottunk" három napra mert utána a görög tengerpart volt a cél nyolc napra , az árak többnyire hazaiak , 1-2 utcányira már feleannyi mint a turistahelyeken , a villamoson semmi dugó , az autós történetet csak valóban jó vezetőknek ajánlott az autópálya bevezető részén is 140-150-el kell előzgetni mert ekkora a tempó, a város autóval káosz a gps jól működött 30 perc alatt beértünk , nagyon érdekes volt a város sokszínűsége, reggelente a müezzinre ébredni , nyilván nagyon különleges de nekünk már túl ázsiai és nem kívánjuk vissza, sok a gagyi ami jó az drága, lépten-nyomon a lehúzás és az átverés dívik , összességében csalódás a mai törökök képtelenek lennének felépíteni azt a sok szépet amit megörököltek, amikor átléptük a török-görög határt hát bizony fellélegeztünk

saját macskám 2014.12.26. 18:24:12

tgfgkhfhffjhvhjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjki

Fillérné Alsómocholády Turbulencia 2014.12.26. 18:24:56

@Telepi János: Szevasz, Telepi, lett piros kabátom, nem sírok!

Fillérné Alsómocholády Turbulencia 2014.12.26. 18:32:49

@Leone_510: Megértem, ha nem jött be, tényleg vannak gázos dolgok, ettől pedig vagy el tud valaki vonatkoztatni vagy nem. Mi tudunk, de én marhára nem kívánkozom pl Indiába, mert nem vonz az utcán pisálás és egyéb kosz és mocsok. Mást meg ez nem zavar. Szóval nem vagyunk egyformák :-) Sose menj arab országba, gyűlölni fogod

Leone_510 2014.12.26. 18:37:13

@Fillérné Alsómocholády Turbulencia: igen jól látod, és mi is ezt állapítottuk meg, hogy már India sem jöhet szóba pedig nagyon mennék

átlátó 2014.12.26. 19:32:33

A régi szép időkben, volt hogy hetente kétszer is megfordultam, amúgy összesen vagy pontosan 3szor egytucatszor, az pedig 36...még vízum volt, Úri u...szegény öreg zászlós vámost Tompánál a guta kerülgette, mert soha nem hoztam aranyat, bundát, rongyokat, meg amiért az átlag buszozott vagy egy napig, mondtam az öregnek, hogy szeretem az almateát és ott felejtettem a szállodában, leszaladtam érte...viszont zsákszámra a futófényeket, lepakoltam Szabadkán, onnan már egyéb módszerrel került hazai viszonylatba... a Karabul Elektrik gyártotta a nagybazárral szemben. egy kapu alatti sufniban, volt, hogy telefonon leadtam a színrendelést, januárban a hűtővíz les csökkent és jöttem... :D Kihúzás után a kondi még olyat ütött a gyanútlan lakossági fölhasználón, hogy embereset. :D Egyszer azért hoztam szigetelőszalagot egy Zsigulit kitömve, éppen hiánycikk volt...Utoljára 1993-ban voltam, "le"vittem egy zenekart, éppen ezt:
www.youtube.com/watch?v=phMXfVG44Kc
meg ezt:
www.youtube.com/watch?v=4K6vuCxKR_g

Kioktattam a népet, olyan irányba a népet, hogy előfordulhat, hogy az utcai árus a hibátlan csilivili csomagolásban és gyönyörű csipkehálóinget úgy adja el, hogy annak nincsen meg a háta, - szóval csak óvatosan, amikor úgy érzik, hogy megütötték a főnyereményt...mert ugye egy darabnak is van ára, de ha ötöt vesz, az már annyira olcsó, hogy egyáltalán, szinte nincs is ára neki...egyszer szóltam, hogy a lakoszt polón tematikusan fordítva szerepel a krokodil fölvarrása, - hát mindketten jót röhögtünk a bajszos arkadassal, én a gyaur kutya...a magyarokat valóban csipázták, annyi Attila, meg Gábor, Tibor nevű törökkel azóta se találkoztam, mondjuk egyszer egy túlszámlázás miatt egy sikátor csehójában fizikai konfliktusba keveredtem, (szeretem az autentikus, meg rusztikus kalandokat )bebasztak egy Bankok Hilton szerű fogdába, de sikerült tisztáznom a helyzetet és amikor a nyominger behozatta a vendéglőst, ott előttem olyat vert le neki, hogy arra gondoltam, mit kapok akkor én, aki ártatlan vagyok dikk? A paszportomat kaptam és gyorsan lett onnan lécelés... Isztambult ki kell tanulni, mert megéri. Meg Nis után azok a kanyarok is bejöttek, - autópálya nyente ám - aztán a körgyűrű Szofiánál, Plovdiv, Edirne (Drinápoly)Silivrinél fürdés, szóval móka, kacagás. :D Épp a napokban gondoltam arra, hogy visszatérek, kicsit más felfogásban. Gülegüle.

hpapagaj 2014.12.27. 11:32:09

@átlátó: ez a beszámoló volt olyan jó, mint a cikk. :)

Aj548 2014.12.27. 13:03:39

Isztambul az egyik legjobb hely ahova eljuthatsz.
Bármit megtalálsz ott, amire vágysz. Vásárolhatsz, antik világot nézetsz, vagy kispénzű turistaként csak téblábolhatsz.
Zseniális város.
Télen nehéz jó tanácsot adni azon túl, hogy azonnal állj tovább délnek. Ki se gyere a reptérről, vegyél egy olcsó jegyet Antalyába, és élvezd a meleget.
Viszont tavasztól őszig Isztambul a szívem csücske. A parkokkal, ahol a helyiek kiülnek sütögetni, a szakrális helyekkel, és azzal a hihetetlenül sok emberrel, akik szembe jönnek. De mindig.
Manapság tényleg egy buszjegy árából megjárható Isztambul. Láttátok?

prukker 2014.12.27. 13:13:04

Többen írtátok, hogy átverést tapasztaltatok.
De hát mitől átverés az, ha valaki keres a portékáján? Ez egy kicsit komcsi világnézet, nem?
Nektek attól lesz valami átverés, ha 30%-nál nagyobb a haszonkulcsa? Az 15-20% még nem átverés?
Az az átverés, ha kamerát hirdet és téglát kapsz kamera helyett.De hogy drágán ad valamit!?
MAx mosolyogsz egy jót és nem, veszed meg:)
Mint pl az Oxford street-en vagy a Champs Elyseé-n.De mivel az európában van, az persze átverés, ugye?

átlátó 2014.12.27. 15:18:54

@hpapagaj: Kösz...:D amúgy Plovdivról cigarettát elnevezni ( emlékeim szerint a régi rendszerben nagy durranás volt ez például a Stuyvesant-l szemben )olyan, mint mondjuk nálunk a volt Leninvárosról...egy alkalommal ott cseréltem be ezeket a futófényeket Zsiguli vezérműláncokra, az autóklubban úgy vártak, mint Gásőár Győzőt és kiccsaládját a sorozatrajongó művészeteket kedvelők...egy alkalommal megjártam az utat budapesti bérlettel, mint jogosítvány, mert az előző útnál a török policáj bevonta, hosszasan várakoztatott és ott hagytam az út szélén...le akart húzni, de ez inkább a bolgár rendőrökre volt jellemző... volt egy fehér vonal az "autópályán", egy bódéval, az volt írva rá, hogy KAT, a faszom tudja, mit jelentett...ott bóbiskolt az őr géppisztollyal, mindegy miért, kért pet (5)levát, oszt csapathattam tovább... egyszer meg kurva nagy hó volt, gondoltam megállok egy útszéli pihenőnél főzök egy teát magamnak, meg becsapok egy tonhalkonzervet, attól nem aludtam el soha vezetés közben...hó volt, nem vettem észre, hogy van egy szerelőakna csak úgy a nagy parkolóban elhelyezve, ez praktikus az úton levőknek, - de nem volt kijelölve...beletolattam, a hátsó híd lent, én meg csak úgy nézek ki a fejemből kissé ferdén... bement a társam a csehóba, kiözönlöttek a férfiemberek, - egyébként a törökök alapon feketék és bajszosak, de van köztük sok szeplős vörös is, szóval kiemeltek és gülegüle...viszontlátás. :D
Amúgy nem vagyok egy kereskedő alkat, profilból nincs az a nemesen görögös arcélem, akkor ez volt a túlélés.
Egyszer meg Rodostóban, (Tekirdad)a Rákóczi ház előtt robbant szét az aksim, nagymelegben egyseggel mentem, leállítottam a motort oszt annyi...nagy durranás, kámpec dolores. Nem akartam költeni,még a még feketén kelletett márkát, meg schilkót, (schilling) váltani, lelki szemeim előtt az sok futófény elszaladása volt... mindig volt taxis, aki megbikázott, elmentem Istambulba, bepakoltam és másnap haza indultam... a határon se állítottam le, amúgy meg 2 tank volt a vasba, mert gyári tankban lehetett vinni benzint, hát betettem egyet a Zsiguliba a másik oldalra és simán összekötöttem egy csővel...ost jónapot, a magyar vámosnak mondtam, hogy a szabály az szabály, ezek gyári tartályok...már mondtam, hogy móka, kacagás, amikor a bolgárok telepítették ki a törököket, akkor beleszaladtam némi lődözésbe is a határon, láttam olyat is, amikor a haldokló öregasszonyt talicskán tolták át, mert a bolgárok a határon az ingóságokat csak gyalog engedték átvinni, mindent úgy cipeltek át kézben, konyhaszekrénytől kezdve a zsákos gabonáig...a török oldalon teherautók százai álltak sorban, azok vitték el a cuccot befelé...itt beszéltem olyan magyar családdal, akik 2 napja vártak, hogy átérjenek, ezt ott úgy oldottam meg, hogy a káosz közepette nem a beléptető, hanem a kilépő oldalon átsurrantam egy hirtelen huszáros vágással. :D Ha még nem mondtam, megint mondom...móka, kacagás volt, meg sok improvizálás. :D
Amikor az R-go Robikát is elvittem világot látni, vele is volt kaland, visszafelé a bolgároknál már nagyon rezgett a komcsik léce, mindenhol géppisztolyos rendőrök...az egyik brigád magyar fiatalokat egrecíroztatott, bedurrant az agyam,nagyon le akarták őket húzni kamu gyorshajtásért...ott rám rántották az AK-47-t, a Robika beszélt a lelkükre, hogy hát ha volt a Varsói Szerződés, akkor most vegyék figyelembe... a végén kaptak egy kazettát, a Robi meg egy tollat. :D

átlátó 2014.12.27. 15:26:18

@Aj548: ... ahogy állítod, úgy van.
@prukker: El kell menni és megtapasztalni. Ne a Mariahilferben eszelj. :D

élhetetlen 2014.12.27. 16:09:27

Ajaj. Isztambul a kedvenc városom volt. Ráadásul az volt az utolsó utam is, mielőtt lesérültem, már 11 éve. Lehet, hogy sok minden megváltozott, de akkor még kis utcára nyíló ablakú trafikban 1500 forintnyi összegért lehetett 7 dl skót whiskyt kapni. Ennyit a piáról. Gyönyörű a város. Persze, az első élményem egy túrista úton az volt, hogy első este felvittek minket a TV toronyhoz, és a kivilágított Boszporusz terült el a lábunk alatt. A mecsetek. Azon az első úton egyszerűen „beszorultam” az Hagia Sophiaba, azaz a csoport tovább ment megnézni az új szultáni palotát, én meg ott maradtam, nem voltam képes elmenni. (Az új palotát az utolsó utamon néztem meg).
Átverése? Az emberek (bocs, csak az árusokkal találkoztam, mondom, csak turista voltam többször) elbűvölőek. Pl. vettem két dupla anyagból készült muszlin sálat, az egyik oldal a bársonnyal beszőtt mintával, otthon vettem észre, hogy az egyiknek az egyik széle felfeslett. Visszamentem, ad másikat, de olyan minta nem volt, akkor holnapra megvarratja, menjek vissza tízre. Esküszöm, Magyarországon nem merném otthagyni az árut egy ismeretlen boltban, hogy majd holnap megkapom. Persze, tízkor a pasi sehol, téblábolok a bolt előtt, a szemben levő bolt tulaja behív egy teára. Megnyugtat, ne aggódjak, nem kell semmit vennem, nem akar semmit, azon kívül, hogy kényelmesebb legyen a várakozásom. És így van. Háromnegyed óra késéssel, ami náluk nem számít, befut az emberem, hozza a sálamat, megköszöni a másiknak, hogy addig vendégül látott, és kész.
Az utolsó utam hülye szituja. Első nap bementünk egy a szállodához közeli vendéglőbe, (öt asztal), jó volt a kaja, jó volt a tea (aki kaját főz, az nem főz teát, azt a szomszédból hozzák). Utolsó nap utolsó óráiban megint ott eszünk, nekem nagyon ízlik a tea (már kaptunk plusz kettőt ingyen). A haverom persze megmondja, hogy Lipton, én meg leugatom. Tulaj kedves, időnként odajön, megkérdezem, hogy mi ennek a teának a neve. „Csáj”, na, nem erre vágytam. Ő nem igazán ért angolul, a fia nincs itthon, de teafőző tulaja nemsokára hazaér, majd segít. Megjelent, öltöny, nyakkendő, és fontossága teljes tudata. Ő már érti, hogy a tea márkája érdekel, és közli, hogy fogalma sincs, hazamegy, és megkérdezi az alkalmazottaktól, hogy mit főznek. Két perc múlva megjelenik egy cetlire írt névvel. OK. Hajtóvadászat a cetlivel. Első kisbolt, nincs, de három óra, míg beszerzik, de beszerzik. Addigra elutazunk. Havernak eszébe jut még egy bolt a szálloda feletti utcában, na, ott csak kicsit néztek ránk furcsán, mikor három idegen elvonul három kiló török teával.
Mindegy. Isztambulba el kell menni. Maga a varázs. (persze tíz év távlatából).

csadeev 2014.12.27. 16:24:23

Nalam regota tervben van egy isztanbuli kiruccanas, mert a torok vendeglatasrol, es vendegszeretetrol csak szuperlativuszokban tudok beszelni, foleg, ha megtudjak, hogy madzsarisztanbol jottel. A sok friss zoldseg miatt a torok etelek hihetetlen finomak, es egeszsegesek. Az utcai arusok tenyleg igyekeznek levamolni, de ha ugyesen alkudozol veluk, akkor olcson ki tudsz jonni az uzletbol. Alkudozni illik es kell is, de tiszteletben kell tartani az arust annyira, hogy max 30-40% kedvezmenyt kersz, mert vannak babonas kereskedok, akik szitkozodva ugyan, de kepesek elfogadni ennel nagyobb kedvezmenyt is, azert, hogy ne veszitsek el a szerencsejuket. Ha azt mondjak, csak itt lehet ezt megvenni, vagy te vagy a nap elso vevoje, ne higyj nekik. Ahol utoljara jartam Adana egy szir hatar kozeli torok varos egy europai szamara eloszor sokkolo, buz, szemet jellemzi a varost. Mikor koszos gyerekek a kiapadt folyoban jatszanak elgondolkozol mit keresel ott, de osszessegeben hatalmas elmeny.

Telepi János · http://www.panel.blog.hu 2014.12.27. 17:41:23

@Fillérné Alsómocholády Turbulencia: jó is a piros kabát, könnyeket fölszáríccsa! :))) Mikor írtam a kommentot, már tutttam én asztat!

Kata24 2014.12.28. 13:19:05

"átlag európai számára idegesítő és elviselhetetlen" - ez erős túlzás. Biztos azért özönlik oda egy rakás nyugat-európai turista, mert annyira elviselhetetlen, ugye? :D

"A reptéren persze nincs kiírva sehol infó a közlekedésről, a helyi buszról zavarnak le, hogy ott, a szürke bódéban tessék kiváltani a kártyát." Gugli barátod tanulmányozása sokat segít(ene)... bizonyos fórumokon számtalanszor le lett írva, pontosan hol lehet megvenni a kártyát.

BloodOrange 2014.12.31. 01:10:39

Isztambul tényleg visszamenős. Annak ellenére mondom ezt, hogy május végén pont egy gigatüntetés közepén érkeztünk oda, könnygázzal, gumilövedékkel, ahogy kell. 4 óra alatt sikerült megkerülni a rendőrblokádot és eljutni az amúgy 5 percre lévő szállásunkra az Istiklal túloldalára.

Ráadásul a végén ellopták a pénztárcámat az összes készpénzzel, iratokkal, bankkártyával együtt. Csak az útlevelem maradt meg, azt külön tartom mindig. Ott maradtunk összesen 20 euró zsebpénzzel - ennyiből kellett megélni kettőnknek szombat estétől hétfő reggelig. A drága éttermeket kihagytuk ugyan, de egész nap ettük a streetfoodot, ittuk a frissen facsart gyümölcsleveket meg a teát, közlekedtünk és a végén még maradt is pár líra, mire a Western Union áldásos tevékenységének köszönhetően tudtam pénzt küldetni magunknak hétfő reggel.

A lehúzásan egyébként meg sem közelítik az arab országokat. Kis odafigyeléssel, tájékozódással és határozottsággal fillérekért lehet venni bármit. A szolgáltatási színvonalat és rugalmasságot pedig bármelyik nyugat-európai ország megirigyelheti. Bármit (különösen ha ételt) veszel, az utolsó utolsó utcai árus is kiszolgál, a körülményekhez képest mindig a legmagasabb színvonalon.

Sok minden miatt mondom, hogy visszamenős hely, de a leginkább talán az ételek, főleg a streetfood miatt. Hihetetlen változatos, friss és finom dolgokat lehet enni és inni. Csak néhány étel, említésképpen, árakkal:

Döner, köfte, kebab stb: Húsok minden mennyiségben - csirke, marha, az itthoni gíroszhoz, illetve fasírthoz hasonló kivitelben. Körettel, vagy kenyérben, lepényben, mindig sok friss zöldséggel és finom fűszerekkel. 2,5-8 TL

Balik ekmek: Grillezett halas szendvics, friss zöldségekkel és sült paprikával, pirított bagettben. Isteni, 5-8 TL

Piláf: Retro popcornoskocsikhoz hasonló alkalmatosságokból mérik az egyik legolcsóbb főttételt. Sültcsirke szafton párolt rizs, ketchup, erőspaprika jár hozzá. 1,5 TL, +1 TL-ért adnak hozzá sültcsirke darabokat is. Egyszerű, de nagyszerű - hajnali 2-kor egy kapubejáróban majszolgatva egész kerek lesz tőle a világ.

És még sorolhatnám, az italokról nem is beszélve - a frissen préselt gyümölcsleveket és a habos ayrant semmiképpen nem szabad kihagyni! Isztambult tényleg látni kell legalább egyszer, de ha minimálisan rugalmas valaki, akkor nagy eséllyel visszatérős város lesz.

cradbox 2015.01.01. 15:06:17

Tök jó hely, mi országon belül is utaztunk ide-oda, na az már nem olyan jó. Nem szabad sem a magyar, sem az EU standardeket várni, fel kell venni a helyi ritmust.

@prukker: édes uram, vagy hölgyem, ki tudja ki maga, van egy rossz hírem. a kommunizmusban sem termelői áron adták a holmit a népnek. még rosszabb hírem, hogy törökországban (sem) azért működnek boltok, vendéglátóegységek és egyéb szolgáltatók, hogy a kedves utas jól érezze magát, hanem azért, hogy nyerjenek a bolton.

átverés az, amikor visszaélnek az ember egészséges bizalmával, vagy jelentős az ár-érték aránytalanság. tudom, hogy nem mondták be még a Tényekben, meg a Blikk sem ír róla, de azért a török idegenforgalomban mindkettő vastagon előfordul. Szkander Bég ajánlásával.

Hassan0926 2015.07.11. 16:11:32

Többek között ennek az írásnak a hatására utaztunk mi is múlt héten. Megosztanék néhány tapasztalatot:
- tömegközlekedéshez kártyát a reptérből kijőve az út túloldalán lehet venni automatából. Kártya vásárlásnál csak 10 lírást fogad el. Feltölteni bármilyennel lehet, amit azonnal is meg kell tenni, ha busszal akarunk bemenni a városba. E11-es ajánlott például Kadiköy kikötőbe, onnan lehet kompozni, ha az európai részen van szállásunk
- szállásnak ajánlom a Fatih/Sirkeci városrészt, a legtöbb nevezetesség gyalog is 10 percen belül van, azon túl pedig ott a villamos/hajó
- a Galata tornyot szerintem hagyjuk ki, az árából menjünk el 2x sütizni a Grande tetejére(egyszer este, egyszer nappal). A Grandeért örök hálám a blognak.
- múzeumokra el lehet verni a minimálbért, de a múzeumkártya sokat segít a dolgon: www.muzekart.com/en/museum-pass
- Fullos Boszporusz túrának ezt ajánlom(a hoteles szervezések nagyon drágák): en.sehirhatlari.com.tr/en/timetable/full-bosphorus-cruise-362.html
- Rövid Boszporusz túrának(1,5 óra) pedig már este a Turyol túráját
- Bazáron kívül vásárolni általában kifizetődőbb
- Elvegyülni, helyiek által látogatott helyen enni(utcai árustól is lehet bátran vásárolni), török fagyit venni :)
- Szeretik a magyarokat, testvéreknek tekintenek. :) Egyszer előfordult, hogy kifizették a vacsoránkat, mikor megtudták honnan jöttünk
- mézes-szezámmagos pirított pisztácia minden pénzt megér
- hazafelé a busz SAW-ra(e11) Kadiköyből innen indul(kicsit káosz van az állomáson): https://www.google.hu/maps/place/40%C2%B059'37.3%22N+29%C2%B001'28.4%22E/@40.993683,29.024567,205m/data=!3m2!1e3!4b1!4m2!3m1!1s0x0:0x0?hl=hu
időben elindulni, mert dugók előfordulhatnak