A folyamatosan bővülő személyes tapasztalatok és olvasói igények inspirálták második bunkólistánkat, immáron nem csak utastárs-típusokkal. Vannak én-csak-a-munkámat-végzem doridok és olyanok is, akik csak úgy simán rettentően idegesítőek.

A vérparaszt utasokról egyébként itt külön instagram album is készült, az amerikai gyűjtés 80 százalékban pucér, szék mellett kidugott lábakról készített képeket ölel fel, de vannak benne nagyon súlyos anyagok is, mint a lábkörmét a kávéscsészébe vágó business class véglény, vagy a szék alól kilógó angol buldog. Jellemző, hogy annyi szemetet hagynak maguk mögött a szőnyegbe taposva, hogy tuti otthonról is elhozták a teli zsákot.

Ezekhez képest a mi fapados bunkóink egészen kispályások. Akár egyetlen út alatt is beléjük futhatunk ebben a sorrendben, de ehhez azért nagyon szerencsétlennek kell lenni. Felvezetésnek ajánljuk első, 15-ös alap bunkólistánkat.

Szekusdroid 

Fogod a bőröndöt, nyitod ki, veszed ki a laptopot és barátait. A folyadékok már ott vannak a ládában, emeled a laptopot, lábad zacskóban, cipő a szalagon. Majd jön a szekus, körül nem néz, de rád igen és azonnal utasít robothangon: ha van a táskában laptop, vegye ki. Mert mit tetszik gondolni, mit csinálok? Tudjuk, monoton szar munka ez, de ennyire gyíknak nem kéne lenni.

Semmit ki nem pakoló, becsipogó, rendszert szidó tahó

Nála van egy teljes Méh-telep, az biztos, ráadásul hat különböző zsebben. Csipog, hát persze, hogy csipog. Ja, egy kis apró, mondja, majd jön újra. Ja, másik zseb. Egyre idegesebb. Mit kell itt szőrözni, kérdezi, miután újabb körökben levetetik vele a nadrágszíjat. Te meg állsz több mint öt perce egy helyben a sorban és eszedbe jut az Egek ura, hogy tényleg mennyivel jobb mokaszinos ázsiaiak mögé állni.

Idegbajos beszállítós

Ferihegyen láttuk, úgy tesz, mintha neki iszonyat sok dolga lenne, ezért gyorsan kell csinálnia mindent, szinte kapkodva. Persze ha megnézed a kollégáját, aki normális tempóban csinálja a dolgát, hamar rájössz, hogy debilünk valójában kevesebb hozzáadott értéket termel. Az idegbajos csekkines kapkod, mert mindig neki jutnak az akadékoskodók, a lejárt útlevelűek és a többi barom, aki utazgatni akar. Csapkod, hisztizik. A csúcs az volt, amikor a nő emelt hangon cseszte le a sorban álló utasokat, hogy miért nem képesek az útlevelüket kinyitva kezükben tartani, miattuk nem indul el időben a gép.

Kisgyerekkel szívózó

Igazi kispályás bunkó az a beengedési menedzser, aki szerint hároméves gyerekkel már nem jár priority. Mert egy hároméves már tud sorban állni félórát. Amikor mondjuk neki, hogy ne tessen már viccelni, azt mondja, nem viccel - ő sose - és priority csak kétéves korig jár. Hiába idézünk a Wizz szabályzatból, mely szerint kisgyermekeseknek jár, ami tágan értelmezhető, az se hatja meg. Persze lehet, hogy kavar van és a belső szabályzatban már csecsemő szerepelt (most ezt meg is változtatták, a helyleosztás bevezetése óta valóban az van leírva az utasoknak is), de ez miért az utas baja? A többség persze szó nélkül beengedte a négyévest is, de a kispályás azt hiszi, a szírózástól nő majd az ő bónusza.

Nyolcadik sorba előre tolakodó barom

Baromi bonyolult rendszer a helyleosztás, az meg egyeseknek erőteljesen meghaladja az értelmi képességét, hogy megnézze a beszállókártyán, hova fog ülni. Oké, biztos megszokta a géprohamozást a Ryanairnél az a segg is, aki rutin rókaként becélozta a hátsó ajtót, majd amikor szóltak neki, hogy a 29F bizony nem az ő helye, sűrű anyázások közepette indult el előre egy túlméretes sporttáskát lóbálva. Beszálló utasokkal szemben, hangosan a szolgáltatót, majd a szembejövő utastársakat kurvaanyázva öregbítette a magyarság hírnevét az igazi tapló, félrelökve mindenkit, aki kulturáltan kereste a helyét.  

Klotyóba be nem engedő crew

Valahogy csak a Wizz Airen mániájuk a sztyuviknak, hogy élvezik a felfázott, húgyproblémával küszködő utas szenvedéseit. Előfordul, hogy indulás előtt jól esne egy gyors pisi a gépen, az easyJeten soha nem utasították vissza efféle kérésünket és újabban a Ryanairen sem. A Wizznél viszont válogatott és sose egyező indoklással állnak elő, hogy mért kössünk csomót a pöcsünkre az utazómagasság eléréséig. Gyakran röhögve közlik, hogy tankolni fogunk, nyitva van az ajtó, pakolják a csomagokat, jön a jégtelenítő gép, vagy egyszerűen tilos, jó lesz az felszállás után is. Ritka érzéketlen parasztok tudnak lenni. 

Rémesen affektáló sztyuvi

Szintén Wizznél jellemzőek a saját hangjukba szerelmes vezető utaskísérők. Van rémesen kappanhangú csaj és elviselhetetlen frekvencián megszólaló srác (hang alapján néha eldönteni is nehéz, hogy melyik), de mindketten elképesztő irritálóan affektálva olvasnak fel mindent, amit kell. Olyanok, mint amikor a rózsaszínre rúzsozott nagynéni mesél egy másfél éves gyereknek és cukiskodik neki. Utasként ha lehetne, sírva menekülnénk a csőből.

Büdös kaját zabáló paraszt

Hosszú magyarázatra nem szorul. A rohadó sajt, az olvadt hal vagy a hagyma fedélzeti fogyasztása büntetőjogi kategória kellene legyen. Többnyire magyarul beszél, de Barcelonában is belefutottunk egy példányba.

Játékkal puttyogó kockafej

Nem szeretjük a mobilos és egyéb játékokat, így fogalmunk sincs, milyen nyomorult kincsgyűjtő vagy macskaszaporító marhaságról van szó, de halálosan idegesítő. Nem látod, nem érdekel, de hallod egész úton, mert neki hang nélkül nem tuti. És ez olyan, mint a csepegő csap, nem lehet megszokni, fél óra után viszont már ütni tudnál. Hasonló a laptopját izomból verdeső stresszes menedzser is.

Rugdosós-turhás szerencsétlen

Külön-külön volt már az előző bunkólistánkon, de egy alkalommal épp a hátunk mögött ült egy oroszul beszélő kombó példány. Becses nejével együtt. Felfoghatatlan elegye az ilyen figura a primitívségnek és a beleszarásnak.