Éppen három éve kényszerült földre a Malév, sok évvel később, mint ahogy az a pénzügyi teljesítménye alapján indokolt lett volna. Ahogy várható volt, az adófizetői pénzből fenntartott csődtömeg eltűnése komoly forgalomemelkedést hozott Budapestre, tavaly már kétmillióval több utas használta Lisztferihegyet, mint 2011-ben. Hiába nyomják az illetékesek a bullshitet, új nemzeti légitársaságra ma semmi esély sincs. Ami, ha nem pengetünk érzelmi húrokat, nem is baj.
A Maláv egyszerre volt a politika kifizetőhelye és aranybánya azoknak a dolgozóknak, akik szét akarták lopni munkáltatójukat, de persze nagyon sok jól képzett és tisztességes szakember is dolgozott a cégnél mindenféle beosztásokban. Már kár azon lamentálni, hogy mekkora bunkóság volt a wizzes Váraditól, amikor felnyomta volt munkáltatóját Brüsszelben, a nagy helyzet az, hogy a Malév egy életképtelen csődtömeg volt, a Wizz Air pedig már 2012-ben is az egyik legígéretesebb, legjobban vezetett európai légitársaság, mely mára a legsikeresebbek közé emelkedett. (Friss: szerdán bejelentették a tőzsdére vonulást, ami most majdnem biztosan összes is jön, gazdaggá téve a magyar alapítókat.) Miután nem lehetett adófizetői pénzből életben tartani, csak idő kérdése volt a Malév csődje és ma már jól látszik, hogy kár is lett volna tovább vesződni vele.
Már a leállás pillanatában egyértelmű volt, hogy a folyamatosan lélegeztetőgépen tartott mamut elengedése végre teret enged a pesti reptéren is a valós piaci folyamatoknak, s ez már rövid távon is kedvező lehet. Persze fél évig mindenki csak sírt, főleg érzelmi okokból, de már 2012 végén látszott, hogy semmi utasvesztést nem okoz a Malév-csőd, mivel a fapadosok gyorsan benyomultak a piaci résbe. Elkezdték repülni a gazdaságilag értelmezhetőnek tűnő útvonalakat, s gyorsan kiderült, mi a működőképes és mi nem.
Egyértelmű volt, hogy kik a vesztesek. Az a néhány száz üzletember, akiknek nem maradt közvetlen járatuk a Balkánra, illetve a Közel-Keletre. Ideiglenesen a konferenciaturizmus, mert akkoriban még snassz volt fapadra raknia a seggét annak, aki nem adja alább az ötcsillagos hotelnél. Nem tudjuk, bukott-e be Budapest versenyt abban, hogy multik régiós központjait vonzza ide. Lehet, hogy elriasztott cégeket az, hogy megszűnt a légi összeköttetés a Balkánnal, de lehet, hogy amúgy se jöttek volna ide az unortodox gazdaságpolitika miatt, nem tudjuk. S persze a Malév által fizetett adók és járulékok is kiestek a költségvetésből, de ez messze kisebb összeg volt, mint amit folyamatosan a cég finanszírozására volt kénytelen költeni az állam - a lehetőséget, hogy külső befektetők részvételével induljon egy új, hatékony, mutyi és lopásmentes nemzeti légitársaság, elszalasztották az illetékesek. S persze legnagyobb bérlője és ügyfele elvesztésével középtávon is bukott a reptér maga, mely mára kezdett el kifelé mászni a gödörből.
Az eddig felsoroltakon, s persze a munka nélkül maradt Malév-dolgozókon kívül mindenki nyert, nem is kicsit. Kezdve azokkal, akik soha nem repülnek, de adójukkal folyamatosan finanszírozták a nemzeti légitársaságot. S érdemes az utasszámra vetni pár pillantást. Ha levonjuk a Malév átszálló utasait, akik ki sem tették a lábukat a terminálból, az utolsó teljes évben, 2011-ben 7,5 millió utas érkezett Ferihegyre, vagy indult onnan. Már a csőd évében jött egymillió új utas, majd - főleg, mivel a Ryanair feladta a pesti fapadosháborút és majdnem a felére vágta a kapacitását - stagnálás következett 2013-ban. Tavaly aztán 7,5 százalékos ugrással új csúcsra, 9,16 millióra jutott az utasszám, amely idén a reptér várakozásai szerint 9,6 millióra nőhet. A fapadosok részaránya jócskán 50 százalék fölé ugrott, a turizmus nagy mértékben nőtt a fővárosban és környékén, számos új munkahelyet teremtve.
Persze lehet sírni, hogy igénytelen ócsójánosok jönnek fapadon, de ez egy baromság. Európai trend, hogy a kontinensen belül a hagyományos szállítók szerepe arra korlátozódik, hogy ráhordjanak hosszú távú járataikra, a költséghatékonyságban verhetetlen diszkontcégek pedig egyre feljebb lőnek, már a Ryanair is vadássza az üzleti utasokat.
A legnagyobb nyertes: a magyar utas, kivéve persze a fapadra elvből nem ülő sznobokat. Óriási a kínálatbővülés, nagyrészt a Wizz jóvoltából és tartósan alacsonyak az árak. A Malév-csőd utáni filléres akciók nem voltak tarthatóak, de ahogy blogunk sok korábbi bejegyzéséből is kiderül, szinte állandóan lehet utazni 3-4 ezer forinttól újabb és újabb kitűnő célállomásokra.
A Malévnak buknia kellett és jó, hogy nem agonizált tovább. A tisztán piaci alapú hazai légipiac megmutatta hatékonyságát, nem lehet mást mondani, utazzon mindenki olcsón, amennyit tud és tartsa meg szép emlékeiben a nemzeti légitársaságot.
Utolsó kommentek