A fapados repülés olcsó és jó, szeretjük, műveljük. Csak sajnos nem egyszerű eljutni odáig, hogy a valagunkat belehelyezzük a gép egyik szűkös ülésébe. Az utazás legdühítőbb percei általában a repülőtéri procedúrákhoz kapcsolódnak, s az utas nehezen tudja eldönteni, hogy ha felbosszantják, kit hibáztasson: a légitársaságot, a repteret, esetleg mást. A magyar utasok többségének Ferihegyen kezdődik a kaland, íme mit tud a budapesti reptér, illetve hogyan juthatunk el a gépig a lehető legkevesebb bazmegolással.
A reptéri kijutás és parkolás önálló posztért kiált, jön is hamarosan, most elképzeljük, hogy átléptük a terminál kapuját. Tegyük fel, hogy betartottuk a fapados alapszabályokat: pont akkora a csomagunk, amennyi lehet, és kinyomtattuk magunknak a beszállókártyát is. Ha van feladott poggyászunk, le kell adni egy pultnál, ahol általában sorba kell állni. Nincs rá recept, hogy mikor érdemes érkezni, indulás előtt 2 órával ugyanúgy kifoghatunk fél órás sort, mint ha csak egy óra van a gépig. Ha csak lehet, utazzunk csak kézipoggyásszal, s akkor egyből mehetünk a biztonsági ellenőrzéshez.
Ez az egyik legirritálóbb rész, de nincs mese, az állítólagos terrorfenyegetettség miatt sok idióta szabályt be kell tartani, a legröhejesebb az, hogy nem lehet folyadékot átvinni, illetve csak egy decis kiszerelésben, abból is csak tízet, bezacskózva. Lisztferihegy kapott egy szép értékelést nemrégiben, ezt kommunikálták róla: „a budapesti repülőteret használó utasok a legfrissebb visszajelzések alapján különösen magasra értékelték a biztonsági személyzet alaposságát és udvariasságát (két sokszor egymással ellentétben álló mutató), illetve a biztonsági ellenőrzőponttól a beszállítókapukig megteendő rövid távolságot.” Nos, a valóság ennél mindenképp árnyaltabb.
Az udvariasság és az alaposság tapasztalataink szerint átlagos, viszont a sor gyakran durván hosszú. Olyat még csak Ferihegyen láttunk, hogy két biztonsági csatorna üzemel, így is 15-20 percet kell sorba állni, erre az egyiket lazán bezárják, nőjön csak a várakozás fél órára. Persze értjük, hogy aki fizet, előre mehet, de az, hogy szándékosan növelik a sort, leírhatatlanul dühítő. Nyilván van magyarázat, ki kell adni a szünetet a személyzetnek, ilyesmi, de tessenek szívesek lenni ezt úgy megoldani, hogy ne az utas szopjon. Természetesen előfordul, hogy nincs sor, de nagy átlagban Budapesten többet állunk a szekuhoz, mint máshol.
Pozitív viszont, hogy láttuk, amint a kisgyerekeseket az elsőbbségi sávba küldték, nem kellett sort állniuk. Az is jó, hogy a folyadékok elpakolásához szükséges műanyag zacskó Ferihegyen ingyen áll rendelkezésre a szekunál – Lutonban például egy fontért adnak kettőt.
Jó tudni, hogy mindkét oldalról elindulhatunk a biztonsági ellenőrzés felé, tehát 2A-ról és 2B-ről is. Ha az egyik oldalon nagy a sor, érdemes átcaplatni a szomszéd terminálra, ahol gyakran csak malmoznak a szekusok. A legjobb, ha előre megnézzük a bud.hu oldal járatinformációs rendszerében, hogy a járatunkkal nagyjából egy időben mi az ábra a terminálokon és eleve onnan támadjuk a biztonsági ellenőrzést, ahol kisebb az induló járatok száma.
Ha átjutunk a biztonsági ellenőrzésen, túl vagyunk az első sokkon, szebb percek következnek. A pesti reptér tranzitja valóban kitűnő, ami az árszínvonalban is megmutatkozik. Sok bolt, vállalható éttermek, igazán kulturált körülmények. Ami fontos: pofátlan árakkal dolgozik a pénzváltó, legfeljebb kis összeggel használjuk a szolgáltatását. Mivel a szeku után vett folyadékot már fel lehet venni a gépre, jön az italvásárlás is. Ebben Ferihegy európai viszonylatban jó árszintet fut, fél literes ásványvizet 320 forinttól láttunk, az üdítők 500 felett indulnak.
Jó ötlet a KFC-ben menüzni, mert náluk korlátlanul újratölthető az üdítő – ha üres üvegeket áthoztunk a szekun, ezeket szépen fel lehet tölteni. Ez még csak a fapados ócsójánoskodás haladó szintjének számít, a fillérbaszás csimborasszója az, amikor egydecis kupakos spáros joghurtosküblikben jön át az ital, vagy a szörp a szekun, hogy rögtön utána összeöntődve, vagy jó ízű vécés vízzel hígulva nyerje el finom ingyen ital formáját.
Közeledünk a beszállításhoz, ami mindenhol a következő agyrém, Budapesten hatványozottan. Ez annak a következménye, hogy Ferihegy 2 a hagyományos légitársaságok igényeinek megfelelően készült, de a Malév-csőd után bezárták az 1-est, ide kényszerültek a fapadosok, akik alacsony díjat akartak, ezért kapták a beton közepére telepített beszállítóterminált. Akár útlevélellenőrzést igénylő célállimásra megyünk, akár a schengeni övezeten belül, valószínű, hogy a bádogsátrakon keresztül juthatunk el a gépre, néha foghatunk csak ki buszos beszállítást.
A terminál elhagyásánál csak a képen látható előkapu van, amin a beszállókártya vonalkódjának leolvasásával juthatunk át. Innen egy használaton kívüli utashídon keresztül jutunk le a betonra, ahonnan már csak 2-300 méter üdítő séta a bádogterminál, ahol a beszállítási procedúra (irat- és beszkártyaellenőrzés, csomagmérés) zajlik. Kézenfekvő jótanács: a lehető legkevesebb időt töltsük a bádogsátorban. Ha csak nem szeretnénk elsőbbségi beszállítás nélkül is kúl helyet Wizz Airrel utazva (mert náluk nincs előzetes ülőhelyleosztás, hanem érkezési sorrendben lehet elfoglalni a szabadon kiválasztott helyeket), a lehető legtovább maradjunk a fő terminálban. Célszerű csak a kapuzárás előtt 30-35 perccel elindulni csak a gép felé, előtte elvégezve a folyó ügyeket, mert a bádogsátorban kinn nem hogy székek, de egy nyamvadt slozi sincs.
Szerencsés esetben 10-15 perc ácsorgással megússzuk a bádogsátorban, illetve utána a gép felé menet, aki viszont nagyon hamar elindul a beszállás reményében, akár 40-45 percet is szobrozhat utastársai leheletét a tarkóján érezve a fedett betonon. Kész megváltás tehát feljutni a gépbe és lehuppanni az ülésbe, ahol fellélegezhetünk, a nehezén túl vagyunk.
Végül, de nem utolsósorban: előző posztunk óta kiderült, hogy a kézipogyó kérdés nélküli elvétele budapesti túlkapás, vagy simán a helyi staff bunkósága lehet és nem Ryanair-elvárás. Más reptereken szépen megkérdezték, hogy feladjuk-e, vagy vinni akarjuk magunkkal a gépre.
Összegezve: ha nincs feladott matyó, akkor is érdemes Ferihegyre másfél órával indulás előtt kiérni, mert simán befigyelhet fél órás sor a szekunál, kényelmesen fel lehet tölteni a folyadékkészletet és a bádogsátorig is el kell sétálni. A kézicsomagok mérethatárait itt szigorúan betartatják, nem érdemes trükközni, a beszállításhoz pedig célszerű csak az utolsó pillanatban elindulni a terminálból. Ha meg el akarják venni a kézipoggyászt, ragaszkodjunk hozzá, hogy nem adjuk, oldják meg másképp.
Utolsó kommentek